Emlékezet

Emlékezet egyszer, mert Wallenbergnél jelentéktelenebb figurákat is szoktunk méltatni az ide felkerült műveken keresztül, szóval az embermentő diplomata... embermentő svéd, aki minden kockázatot vállalt, hogy általa ismeretlen zsidó emberek ezreit mentse meg. Ellensége volt mindenki, a németek és az oroszok is egyaránt. Orosz fogságban halt meg, a mai napig nem tudjuk pontosan, hogy hol és mikor. De ha valaki méltó rá, hogy megemlékezzünk róla, akkor ő az. De nekem nem ez jut eszembe. Meg az sem, hogy ki volt a szobrászművész (egyébként Varga Imre), milyen talapzaton áll és hány centi magas. Ezek érdektelen, közömbös dolgok. De az nem közömbös, hogy ezt a szobrot 2012-ben meggyalázták, szándékosan, ostobán, értelem nélkül (lehet, hogy ez volt az életem egyik olyan lelki fordulópontja, hogy soha többé nem tudtam elfogadni a nemzetieskedésnek, hazafiságnak, konzervatívnak stb. nevezett primitív antiszemitizmust, embergyűlöletet), nem tudtam mást tenni, csak vásároltam a virágokat a János Kórház alatti virágosboltban, hordtam oda, és nem tudtam lemosni magamról így sem soha, pedig nem is én követtem el. Hát ma újra eljöttem bocsánat kérni, de a szobor ma is csak hallgatott.