Kis panaszkodás

Beniczky Hermin szobrához úgy jutottam, hogy éppen lejöttem Ady Endre utolsó lakásából, a Veres Pálné utca egyik oldalán, és eszembe jutott, hogy nem kellene ezt a szobrot sem elkerülnöm. Ugyanis aktuális téma van. Veres Pálnéról annyit tudunk, hogy ő volt a magyar nőnevelés, nők tanulásának úttörője, motorja... évszázadokig (ezredekig) éltek megalázó elnyomásban a nőivarú egyedek a bolygó (és a társadalmak) nagy részében. Tisztátalan asszonyi állat, fehércseléd, valahogy így kezeli őket a legtöbb, kanok által kitalált vallás, aminek mindig kanistene van, papjai meg nem is lehetnek nők. A kanisten a kereszténységben, iszlámban, zsidóságban stb. meghatározza, hogy hány darab nőivarú jószágod, ágyasod lehet éppen, hány feleséged, azokat adhatod-veheted, a meggyilkolásukért is kisebb büntetés jár, parancsolhatsz nekik, és a konyhába kötheted őket kedvedre akármeddig, ha meg háború van, akkor szabadon erőszakolhatók vagy honfoglalásnál, kalandozásnál szabadon rabolhatók. És ebből a szennyből törhetett ki valahogy az asszonynép az ilyen nők áldozatos munkája árán, mint Veres Pálné, Hermin. A 19. század végére végre egyetemre is járhattak magyar nők. 1945 után meg a férfiakkal azonos kornak szavazati jogot is kaptak. Kicsit soká tartott. Most meg megint jött egy tanulmány, hogy a tudós, tanult nők, kevesebbet szülnek, és az nem lesz ám jó... - panaszoltam. Szóval, gyere vissza Veres Pálné szelleme és engedd, segítsd tovább tanulni a nőket, azonos jogokat az összes embernek! Köszönöm!