A LEGHÍRESEBB ÉPÍTÉSZ SZOBRA

Kissé megkésett, de mégis Valentin-napi tematikájú sétán voltunk ma Budán a Várkert Bazárban. Erről majd holnap írok, most képletesen a nekünk itt felfedezést jelentő impozáns emlékművet, Ybl Miklós építész szobrát járom körbe, ahogy ezen a borongós délelőttön a valóságban is megtettük, mivel onnan indult a séta, és akitől az itt álló épületek, a Várkert Bazár és a Várkert-kioszk története indult.
Az emberek általában nem nagyon ismerik még a nevezetes, a fővárosban meghatározó épületek tervezőinek nevét sem. Mégis, talán Ybl Miklóssal nem ez a helyzet, hiszen sokan tudják, hogy az ő tervei alapján épült meg Budapest egyik legjelentősebb 19. századi műemléke, a neoreneszánsz stílusú Operaház. De nekem úgymond személyes a kötődésem, mivel esztétikai szocializációm fontos része, hogy a Közgazdasági Egyetem épületét, a hatalmas, szintén neoreneszánsz palotát, ahová jártam, ugyancsak Ybl tervezte anno Fővámháznak.
És hát az is igaz, hogy építészeknek nem is nagyon szokás nálunk szobrot állítani, így hát ez sem segíti az emlékük, nevük megőrzését. Azon kevesek közül, akik mégis szobrot kaptak Budapesten, a legimpozánsabb minden bizonnyal Ybl emlékműve. Ma tehát ott álltunk a róla elnevezett kis téren, a kifejezetten monumentális szoboralak talapzatánál, felfedeztük az építész szakma megörökített eszközeit is, de magáról a szoborról nem sokat tudtunk. Érdekes módon még a szobrokról oly sok ismeretet összegyűjtő és közreadó kozterkep.hu-oldalon is csak a legszükségesebb információk szerepelnek. Ami viszont lényeges: Mindössze a nagy építész halála után 5 évvel, az 1896-os millenniumi ünnepségek idején állították fel a szobrot ezen a helyen.
Bob Dentnek, a Budapesten élő angol írónak azonban van egy 2009-ben megjelent kitűnő könyve Mesélő szobrok címmel a magyar főváros köztéri emlékműveiről. Ebben olvastam már utólag, hogy nem sokkal Ybl halála után mozgalom indult emlékművének fölállításáért. A kor embere tehát nemcsak ismerte, nagyon is elismerte az építész jelentőségét.