Békés elvonulós

Még az elmúlt napokban történt, hogy alaposan belakmároztam a budai Vakvarjúban, aztán abban a parkban sétáltam tovább, hogy megkeressem ezt a templomot. Szép szelídség ez, az árnyas fák alatt megtalálni a lelki menedéket, ráadásul ez egy nyitott templom, bátran térhetsz az Úr elé, bárki legyen is az. Az ember hedonista módon telezabálja magát, aztán elmegy, levezekli vagy magányosan meggyónja. Elüldögéltem a hátsó padokban egy fél órát, elől egy idős hölgy buzgólkodott, a másik oldalon egy fiatal lány, és így váltották néha az emberek egymást, hogy betelepedjenek a magányba. Nem egy patinás antik intézmény ez, inkább a modern korok terméke, a külső forma meg a belső díszítés is ehhez igazodik, de sajátos hangulata az van. Meg speciális hangulati elemei is. Szent Mihály főangyal ott lebeg karddal a főoltár megett, a szokott római katona-jelmezben, és háromdimenziós, szemben az alangyalokkal, akiknek csak egy sík ábrázolásra tellett. Az oldaloltáron Mária szoborként a többszintes pagodát viseli a fején, a nagy oltárképen meg egyszerűen a magyar koronát, amit Istvántól kapott, és amit végül Cyrus Vance hozott vissza a magyarországi szocializmusnak 1978-ban. Mindezeken végigjárni elmélázni a történelmen kellemes dolog, jó pihenés, üdítő kirándulás a világi mindennapokból a lelkiség ünnepélyes nyugalmába.