Ferences a ferenciek terénél

Ebbe templomba azért szoktam járni, hogy lelki támaszt találjak és elmondhassak egy imát annak a szegény, nagyon hátrányos helyzetű asszonynak a lelkiüdvéért, aki napról napra dacol az élet szigorú áramlataival, és nem elég, hogy nagycsaládos, de még az az átok is sújtja, hogy aktív dolgozó. És mindezzel a hendikeppel kell teljesíteni azt a többszörösen nehezített akadálypályát, hogy naponta két különböző városban alszik, háromban ebédel és hatban kávézik. Az ilyen kérlelhetetlen, tántoríthatatlan egyéniségéket a történelem magas polcra emeli, de sokszor csak az utókor, haláluk után, későn. Ma kellene megbecsülnünk őket. Egyébként ez a templom az egyik legismertebb lehet turisztikai szempontból nemzetközileg, annyira frekventált helyen van a város idegenforgalma szempontjából, ráadásul nyitva is van, be lehet menni, a koldusok és különcök egy jelentős része tudja is ezt, és megpróbál a templom előtt ebből boldogulni. A környék klerikális szempontból sűrűn koncentrált, ha betérünk a templom melletti kapu alá, kegytárgyboltok, egyházi könyvesboltok egész sorát találjuk a templomot körülvevő udvarban. Ráadásul kedvenc témámért, a Lourdes-i barlangért sem kell mocsarakat legyőzni vagy hegyormokat, itt van, a bejárattól jobbra rögtön és szelíd, csendes párbeszédre serkenti a belépőt. A szószéken van egy bizarr levágott? letört? kar, mely egy feszületet tart, de úgy látszik, ez a hely védjegye.