Görögukránoltam

Igencsak megirigyeltem ZigZag kolléganőt, hogy milyen szerencséje volt a Rózsák terén a görögkatolikus templommal. és hogy ne sárguljak be teljesen, elmentem hát szerencsét próbálni én is újra. A templomajtón az állt, hogy csukja be a templomajtót. Ebből arra következtettem, hogy ha be kell csukni, akkor ki is lehet nyitni, mert különben mi értelme a becsukásnak? Be is rontottam és éppen akkor indult az ifjú pár a templomajtóból az oltár elé. Azonnal átlényegültem násznéppé, ukrán képet vágtam, és bevágódtam a padsorokba. A főszereplők a statisztériával együtt voltak vagy 10-es összesen, vígan elfértem a rajongók üres páholyaiban. Érdekes az ilyen ceremónia. A papember nem beszél, hanem inkább énekel, olyan az egész, mint egy monoton operett, de a sokkal nagyon hozzáadott érték az a kántorlány (jól mondom?) volt, aki a hosszabb sötét hajjal, a karácsonyfa alól akkorákat énekelt ki, hogy kiszínesedett a világ, a nap szebben sütött, én meg beolvadtam a térdelőpadozatra... így aztán végig is élveztem az esküvőt, a végén tengersokat fotózkodtak, a 10 ember a létező összes matematikai variációban és összetételben fotózta önmagát és másokat, de szép is ez a templom, akárki meglátja. Én úgy kivártam a végét, hogy ne legyek nagyon tahó és ne trappoljak bele a szertartásba, például amikor fém koronával a fejükön szorgalmi köröket róttak az oltár körül. Örülök, hogy itt lehettem, és igazán akkor funkcionális egy templom, ha valamire használják is, hát, most éppen használták.