Viszonyunk a múlthoz

Ma eltöprengtem azon, hogy milyen érdekes, hogy a Szépjuhászné büfébe tömegek járnak, állítólag rendszeresen, itt is van 26 értékelése, a tőle 80-100 méterre lévő Pálos kolostorromot meg nagy ívben lefütyüli mindenki. Pedig állítólag kirándulni jár ide. Na, de ez tényleg érdekes volt. Ma romvadászaton voltam Budaszentlőrincen, azaz a Szépjuhászné mellett, van is ott egy játszótér, "Pálos kolostor játszótér" a neve, és a játszótéren van egy nagyon egyszerűnek tűnő romszerű képződmény. Apuka legelteti gyermekét a játszótéren, ez úgy működik, hogy a kicsi hintázik, ő meg hosszúban fekszik a piknikező asztalon és mobilozik. Odamegyek, illendően megkérdem, hogy tényleg ez a pálos kolostorrom? Ez a szimpla, négyzet alakú épületmaradvány? Apuka rám néz, hát ő mindig idejár, ő már csak tudja, igen, ez. De nekem ez nem volt kerek, csak fúrta az oldalamat, hogy a térkép nem egészen ide pozícionálja, és ez nem egy kolostorrom... hát séta be az erdőbe, és kb. 80 méter után kitárulkozik egy hatalmas ősi maradvány, a jellegzetes formájával, a maradék falakkal, a szentéllyel, Mária szoborral, Szent Pál emlékművel, koszorúval, szalaggal, virággal, giccsel... érdekes is, látványos is, elgondolkodtató is, olvasom az ismertetőket, csináltam is pár fényképet figyelemfelkeltőnek nektek, és vagy 20 percig izgatottan szimatoltam a romokat. Aztán visszasétáltam, és mondtam az asztalon heverő apukának, hogy de nem ám ez a kolostor, hanem el kell sétálni 80 métert arra, és ott fekszik, izgalmas, csodálatos... erre apuka, hogy "pont lesz*... rom!"... Aha, szóval akkor ezért nem jár oda a nép, és ezért nincs egyetlen értékelése sem ennek még idáig.