Egy barátságos templom

Nahát, milyen vicces, az ember felkéri ide ezt a templomot, aztán mire megpillantom, meg is telik tartalommal. :o) Szóval, hogy miért marad ez olyan sokáig észrevétlen, ha az ember itt dolgozik, akkor is? Egy időben az Anker közben dolgoztam, valami bankban, déltájt ide kikóvályogtunk enni valamit, de az agyam zugában sem volt, hogy szemben az ott egy templom. Talán, mert nincs tornya. Csak egy kisgyerekkorom óta megszokott épület a téren. Volt egy romatüntetés, a tatárszentgyörgyi áldozatok emlékére, akkor vonultam végig a romákkal a II. János Pál pápa térről ide, és itt volt a vége, ebben a templomban. Akkor tudatosult, hogy ez egy befogadó, barátságos templom. És szép is belül. Később, a hülyén járás világnapja többször itt volt, a templom lépcsőjéről indult a mókázás, akkor is barátságosnak gondoltam. Egy hete meg az evangélikus múzeumban voltam, nem először, az egyházi giccsről volt egy időszakos tárlat, iszonyú jókat vidultunk a helyi hölgyekkel a csiricsáré, bóvli kegytárgyakon, akkor is azt gondoltam, hogy barátságos templom. Bent a templomban talán gyászmise vagy keresztelő volt, bekukkantottam, család feketében, nem zavartam őket. De a múzeumban azt mondták a vidám hölgyek, hogy nem baj, ha később ráérünk, kinyitják nekem. Így aztán megint besétáltam, egy kicsit megszeretgetni ezt a templomot, ami valószínűleg az embereket is szereti.