Templomkodunk tovább

Úgy tűnik, szezonja van most itt a templomoknak, hát nem térhetek ki ez elől én sem. Egyébként tényleg szép helyeket találtunk meg így és valóban sok templom, kápolna akad, ahová érdemes betérni. Vagy azért, mert esztétikus, vagy azért, mert gondolatokat ébreszt, hitet zár magába vagy reményt, vagy csak egyszerűen kíváncsivá tesz. Kicsit elgondolkodtam azon, hogy mit törjük-zúzzuk magunkat itt azon mindig, hogy hányba épült a templom, ki építette, hányban restaurálták, ki volt a tervező, meg ki a malteros inas... feltehetően ez a kutyát sem érdekli, hiszen bárki utánanézhet, ha ennél többet szeretne tudni az adott imaházról. De néha engem is elragad a tudálékos szokás, aztán ideidézem az idegen tollakat, amiket nyilván nem is tudtam, csak idemásoltam. Szóval, változtatni is kéne a szokásaimon. A legfontosabb adatokat úgyis ideírja nekünk a weboldal, amikor felkerül a honlapra a cím, mi legfeljebb az egyéni érzületünket, benyomásainkat adhatjuk hozzá ehhez. Ez a fasori templom nagyon szép helyen van, a városligetkörnyéki paloták között, és amikor a Walter Rózsi villából megláttam az emeletről, már akkor átvágytam ide. Ment le a nap, szép színeket festett a toronyra, és csak reménykedtem, hogy nyitva is lesz. És valóra vált a remény, bent egy fiatalokból álló kórus énekelt fehér ruhákat öltve, ki ne hallgatta volna szívesen a váratlan ingyen ajándékot? Meghúzódtam hát a hátsó sorban, és csendben élveztem az épület és a kórus együttes hatását. Mondanom sem kell, hogy sokat hozzátettek egymáshoz. Amikor aztán vége lett, csendes séta és beszélgetés kezdődött,, amiben nem vettem részt, csak csináltam pár fotót az épület belsejéről, és hálás szívvel távoztam.