Lelki megálló

A kórházak egy részében van valami belső kápolna, elmélyülési, imádkozási lehetőség, csak hirtelen gondolok itt pl. a János Kórházra, Szent Imre kórházra, nos, itt a Kékgolyó utcai Onkológián is van. (Érdekes, hogy milyen sok helyen előfordul a Kék Golyó és Kékgolyó névváltozat is.) Szóval, mint a táblán is olvasható, 1943-ban, a háború viharában épült, de 45-ben már romosan is hagyták, sokáig raktár volt, azután Paskai bíborossal, Erdő bíborossal történő egyezkedések után, végül a két intézmény, a kórház és az egyház valahogy összehozta a pénzt a felújításra, és most így néz ki. Tegnap a Kékgolyó utcában volt dolgom, eszembe jutott ez a kápolna is, hát annyit már csak megér az időm, hogy felkeressem. Így aztán beteglátogatás helyett kápolnalátogatás lett a programom, sajnos, többször volt itt a másik dolog is, mint program, de most nyugodt, viszonylag terheletlen szívvel nézhettem be ide. Tudtam, hogy tulajdonképpen egész nap nyitva van, különben nem jöttem volna. És akkor beülhetsz erre a magányos helyre, ha beteg vagy itt és járni tudsz, ez lehet egy utolsó, törékeny szalmaszál, ha hozzátartozó, akkor a remény, a lelki megkönnyebbülés, vagy a hirtelen rádszakadt gyász kapaszkodója is lehet. Ülj be ide és gondolkodj el, hogy mi mindenre jó ez neked.