Kis utóértékelés

Ott mászkáltam fent a várban, olyan arccal, mint egy szingaléz turista, hogy ki ne lógjak a sorból, közben eszembe jutott, hogy jó. jó, itt mászkál meg hauszmannol mindig az ember, mert hol ezt újítottak fel, hol azt, meg hol bor- vagy sörfesztivál van., vagy hol tüntetni jövünk valamiért, hát, az embernek ilyen a vár általában, na jó, mikor voltál te a Mátyás templomban? Na?? Hát sokszor... na jó, de mikor? Régen? Az ittjartam szerint még nem is voltál itt soha. Minden beduin teve vagy japán szamuráj ötször megnézi, te meg magyar létedre... na, szóval, sokba kerül nekem ez az ittjartam, hát indultam jegyet venni és behatolni az ország kiemelt nagytemplomába. Itt nincs nyuggeringyenesség, itt keményen pengetni kell, ez az üzletről szól, nem a te lelkiüdvödről. Gondolom, az ország három nagy főtemplomába, az esztergomi meg a Szent István bazilikába, meg ebbe a Mátyás templomba, ami tulajdonképpen nem Mátyás templom, hanem budavári Nagyboldogasszony, hogy az igazán idétlen hivatalos nevét is használjuk, el kell jönni időnként. Egyébként lenyűgözően szép, mint mindig. Amit lehetett, amit jegyem engedett, azt bejártam, karzatot, ilyen-olyan kiállításokat, kápolnákat, beugrókat, jól töltöttem az időt. Néha el kell jönni ide, bizony.