Tartoztam ezzel a látogatással

Hirtelen belém nyilallt, hogy egy nagy rakat barlangba, kegyhelyre, remeteodúba, Lourdes-i barlangba elmentem már, sok-sok kilométert magam mögött hagyva ezért, a gellérthegyi sziklakápolnába meg nem. Ejnye. Nagyon pirultam és persze ma pótoltam is. Ez nem egy templom, ez egy múzeum, kis digitális kütyüt kapsz a belépéskor, többnyelven tájékoztat, és persze belépőjegy van, recepció, beengedő ajtó, nem ám csak hegyiremetézünk meg pálos, hanem ajándékbolt, stilizált kegytárgyakkal. néha nagyon modern is, meg néha brutálisan vásári gagyi. De hát a turisták, ugyebár... és élni is kell valamiből. Az EU támogatta ezt az egész rekonstrukciót, ahogy máshol is, volt mit rendbe tenni különféle politikai kurzusok eléggé eltérő módon használták ezt a helyet. Van egy sajátos hangulata, de az eredeti nyilván már kiveszett innen. Múzeum lett, Bár vannak bent még ma is, akik az áhítatot, elcsendesülést, meghitt imát keresik, de áttrappol rajtuk mindig sok más nemzetiségű turista. Így hát figyelmünket a kiállított tárgyak kötik le. Van gyönyörűen, fából faragott liturgikus terem, nagyon figyelemre méltó munka, azután akad itt Fatima-i szűz is, és bazinagy koronát egyensúlyoz a fején. Szép üvegablakok, nemzetközi szálak a menekültekkel, meg többféle Mária-ábrázolás, Az egyik olyan kis pimaszul fitos. Szent István meg, aki minden kegyhelyen ott téblábol, kint a bejárat előtt, ahogy a lova mellett áll, hát mit is mondjunk.. egészen retardált arckifejezést hoz. Bent meg már a millenniumi típus, a jó arcú, jó vágású szuperhős feje van. Szóval, van itt mit nézni, bizony, kicsit olyan, mint régen volt az állatkerti nagyszikla belseje. Örülök, hogy végigjártam, mindenkinek szívesen ajánlom figyelmébe megtekintésre.