Emléktúra

Turkáltam az ittjartamon, aztán na, nézd már! itt az Apáthy szikla és nem értékelte még senki?? Hogy van ez? Ma szépen sütött a nap, hát lássunk világot, cél az Apáthy, a 11-es busz, mint a múltban már annyiszor, megint felvisz oda. Szerencsére az ittjartam egy személyes élmény-oldal, szóval, szabad szubjektívnek lenni, a nyers puszta tényeken és sivár, unalmas adatokon felül, szóval hát, na... mit is mondjak? Az ember életében vannak kiemelt objektumok, sarkalatos pontok, szent zarándokhelyek, hát nekem az Apáthy az egyik, az biztos. Ezt mintha Aphrodité teremtette volna, a szerelem eleven helye, 50 évvel ezelőtt is az volt, és szinte nem változott semmit azóta. Életem regényének istennőivel jártam ide áldozni a lét oltárán, körben pironkodva pislákoltak a lábunk alatt heverő város fényei, míg mi itt fent... tartózkodtunk. De szép ez a hely éjjel és nappal is. Ma már egy kicsit eltöprengtem azon, hogy hogyan mertünk itt éjszaka mászkálni? Ha megnézed az odavezető utat, hát a legfinomabb szó rá, hogy veszélyes! Itt tényleg ne próbálj megbotlani, megtántorodni, megszédülni, mert semmi nem ment meg! Tulajdonképpen ez egy kis körút az erdőben a zöld jelzés mentén, a 80%-án semmiféle korlát, kapaszkodó nincs, csak a magad ügyességére vagy utalva. A szikla kilátópontja kiemelten veszélyes. Ha sáros, akkor még jobban. Szóval csak vigyázva! De megéri, állítom, nagyon jó kis kirándulóhely, a légvédelmi figyelőállás, amit sokan lövészbunkernek hisznek, ma is megvan, a barlangok is megvannak, van, ahová bemászhatsz, van, amit berácsoztak, de hát ez egy mészkő-hegység, ugyebár, persze, hogy vannak barlangok. Régebbek hajléktalanok tanyáztak bennük sokáig, mint az ősemberek. Most már sok tájékoztató tábla van, gyakorlatilag egy tanösvénnyé fejlesztették ezt a bejárható erdei ösvényt, és nagyon helyesen tették. Hát, szóval, végiglépdeltem az emlékeimen, nagyon jó kis testmozgás volt, ráadásuk egészséges is!