Mesél az erdő

Kétségtelenül a fővárosiak egyik kedvenc kirándulóhelye. Ég és föld az élménybeli különbség attól függően, hogy mikor jön ide az ember. Hétvégén, ha leesik az első pár centi hó vagy ha kisüt az első tavaszi nap, szinte megrohamozzák az emberek, kirajzanak, ettől bedugulnak az ide vezető utak, megtelik a parkoló... Ehhez képest hétköznap reggel - délelőtt szinte kihalt. Alig pár ember sétálgat, de az is előfordulhat, hogy csak a madárcsicsergést halljuk, nem jön erre senki. Autóval fizetett parkolóban lehet megállni, de kényelmesen ki lehet jönni több buszjárattal is, amelyek elég sűrűn járnak. Mióta legutóbb itt jártunk, egy új látogatóközpontot alakítottak ki, ahol 1-2 prospektust be lehet szerezni, de valójában nem túl informatív, az itt dolgozó hölgyek viszont segítőkészek. A Normafánál két ikonikus vendéglátó hely is található, ezek közül a Normafa Síházat jelenleg felújítják, a Normafa Rétes viszont nyitva volt, bár kiírás szerepel rajta, miszerint hamarosan ők is költöznek, megújulnak. Ez nem is lenne hátrányos, mivel egy eléggé lepattant bódéban vannak most.
A Normafán több játszótér, felnőtt edzőpálya, pihenőhely padokkal - asztalokkal került kialakításra. Az út mellett végig rekortán futópálya van! Ha elindulunk a sétaúton, akkor a Normafától hamarosan a Libegő felső állomásához érkezünk, majd továbbhaladva az Erzsébet kilátóhoz, ami mindenképpen megéri a kis túrát (2,5 km a térkép szerint). Én még letértem a Béka-tóhoz is, jelentem, békát nem láttam, tavat is alig.