Kilyukadni itt

Ma úgy kerültem ide, hogy a nem működő Libegő híján gyalog megmásztam a János-hegyet a Zugligetből, majd a kilátó után úgy döntöttem, hogy akkor már inkább elsétálok a Normafa buszaihoz. Mert ott azért többféle járat is van. Közben alaposan megdélutánult, így aztán jelentősen felszaporodtak a korábban kihalt utakon az emberek is. Kutyákkal, kisgyerekekkel, biciklin vagy futva, edzésben. Az idő nagyon alkalmasnak is bizonyult ehhez. Játszótereken vidám gyerekzsivaj, kutyájuk után bőszen ordítozó gazdik, zajlott az élet. Mint öreg kívülálló, idegen utazó, néha leültem egy padra és elnézegettem őket. Megnéztem a Normafa helyett nőt fát, a vendéglátóegységek áthelyeződését, elnéztem a hajdani szánkópályát, meg a félig tele parkolót, aztán valamilyen számú busszal lementem a Déliig, végül is, mindegyik visz valahová, ahonnan már továbbutazhatok. Szép a környék, szebb lett, mint bármikor, amikor itt jártam, és valóban egyre több igényt szolgál ki, és egyre több korosztályt, bármely évszakban.