Szentlélek, jöjj, lobogó szél!

Pest megyében Bugyi határában járunk egy szép, csendes környéken, a szántóföld és egy kis liget találkozásánál. Sári község (ma Dabas településrésze) jegyzője, Siménfalvi Székely József és felesége, Pártos Hermin az első világháborúban szerzett betegségében elhunyt Kázmér fiúknak építtettek egy kápolnát itt 1936-ban. Az építkezés ideje alatt az asszony is elhunyt. Az oltár alatt családi kriptát alakítottak ki, itt temették el a fiút és az asszonyt, majd 1942-es halálát követően az építtető édesapát is.
A kápolna előtt álló Jézus, a jó pásztor szobrot még a kápolna építése előtt készíttette Székely József, szintén a fia tiszteletére.
A II. világháborút követően a környék elnéptelenedett, a kápolnát kifosztották, többször is, majd az 1960-70-es években a köveit is elhordták építkezésekhez. Az 1980-as évekre már csak a betonból készült oldalfalak, a főbejárat és a szentély alatti kripta maradt meg. A kápolna megmentése és új életre keltése annak köszönhető, hogy a templom utolsó harangozójának fia, Suhajda Péter Medjugorjébe tett zarándoklata során elhívást kapott, hogy vegye gondozásba a romokat. Újratemette a kápolna alapítóját és családját a romok mellett kialakított kis sírkertben, és rendszeresen gondozta a helyet, amely ezután lassanként ismert és látogatott kegyhellyé vált. Végül önkormányzati támogatásból zajlott a felújítás, amely 2021-re készült el.
Nem tudom, ki hogy van vele, nekem ez a modern szivárvány-üveg-beton-csoda nem igazán jön be, ami lett belőle. Egyesek szerint nagyon spirituális lett a kegyhely, hát, nekem ez most nem jött át.
Maga a környék tényleg szép és a történet is megható, de számomra ez nem építészeti érték, ami most itt látható. Azért másokat nem szeretnék lebeszélni róla, ha éppen erre jártok.