Na, akkor újra

Ennek a bujáki templomkertnek már vagy harmadszor futok neki, valahol mindig eltűnik a net dzsungelében az értékelésem, fogalmam sincs, hová... az emlékezet meg rohamosan halványodik. Szóval, úgy emlékszem, hogy a helyi Hősök tere meg az un. templomkert azonos területen helyezkedik el telekkönyvileg, de ez nem is olyan ritkaság. A háborús izék összemaszatolása a vallással elterjedt rutin. (Ami azért elég csúnya dolog...) Akkor ejtsünk szót arról, hogy nagyon nagy ritkaság - szerintem -, hogy a COVID áldozatai valahol emlékművet kapjanak, de itt kaptak. Kegyetlen és gonosz halált szenvedtek ártatlanul, meg is érdemlik, hogy szót ejtsenek róluk. A templom egyik régi keresztjét nevezték ki az emlékük őrzőjének. Szót érdemel még az a fura imamalom-szerű szerkezet, ami az apostolok neveit és attribútumait tartalmazza, és jól meg lehet pörgetni, és akkor aztán mi jön ki neked... talán szakmát választhatsz így. Van azután egy nagy szürkés kőtömb, négy oldalán a nagy borzalmak áldozataival, azon tisztességes helyek közé tartozik ez is, melyek a holokauszt áldozatait is külön megemlítik. Ezen kívül van még néhány igen igénytelen sorozatgyártott gagyiangyal, ugyanezek a plébánia kertjében is előfordulnak, speciális ízlése lehet a helyi felelősnek. Van azután egy tisztázatlan dolog, egy Jézus-szobor, ami hálát mond a templom felújításáért... szóval, hogy Jézus mond hálát, vagy a szobrát tették ide hálából, vagyis, hogy kinek szól ez és kitől, az kicsit eldöntetlen. Na, szóval, jó séták esnek itt a kertben, csak járj nyitott szemmel!