Eklektikus szörnyűség - finom ebéd

Büki kirándulásunkra, innen választottam a helyet. A felszolgálás gyorsasága és összességében az ételek miatt nem bántam meg - ennyit elöljáróban.
Az étterem már kívülről sem egységes, hát még bent! Szóval tessenek elképzelni egy egykori kádár-kockát. Ez a negyveneseknek nem nehéz. Ez elkezdték toldozni: egy kis szélesítés, egy kis magasítás. Ebből lett egy apartmannház. Ha már van vendégkörünk, szolgáljuk is ki őket: építsük be az előkertet, abból legyen étterem! De elsőre kicsire sikerült, toldjuk meg széltében, a teraszt is fedjük, falazzuk be! A toldozgatás belülről is észrevehető: az eredeti étteremhelyiség gipszkartonnal fedett, a toldás pedig belülről üveggel, vagy plexivel, rajta kívülről valami mással. De legalább benn is folytatták a szörnyűséget. A középső és a szélső harmadok közt szinteltérés, az átjárók és a falnyílások magassága változó, az ülőhelyként szolgáló háromszemélyes padokból négyfélét sikerült megszámolnom, fogas is legalább háromféle volt. Falakon képek: italreklám, majd egy golfütő-szortiment, egy eredeti lóhám, egy polcra helyezett világítótorony, végül a bal szélső étteremharmadban mű orchideák egyes asztalokon. Egy kis ugrás a mellékhelyiségre: az előtér vaksötét, ffi-részlegben két piszoár, mindkettő gyerekmagasságban (130 centis fiam az alsó határ, én a 188 centimmel kolbászom alját az öblítőgomb magasságáig tudtam leengedni). És a visszatérő eklektikusság, vagy inkább ízléstelenség: kék járólap, sárgásbarna csempe. WTF??? Abban viszont talán még az éles szemű ellenőr sem találhat kifogást, hogyan van takarítva. Rendezett asztalok, tiszta padló, mosdó.
Sokak által dicsért sokszínű étlap nálam nem jön be, hiszek a "mennyiség a minőség rovására" elvben - úgy gondolom igazam is lett. 10 oldalon az ennivalók + pizzák. Hal, szárnyas, marha, sertés, tészta, saláta... épp csak vadhús nincs. Gyors italkérés után választottunk. Feleségem mindjárt kiszúrta az étlapról "Tomi kedvencét". A mérsékelten kedves pincérnő közölte, hogy az nincs és már nem is lesz többet, csak még nem módosították az étlapot. Közben megjöttek az üdítőink is: méretjelölés nélküli pohárban, a számláról derült ki, hogy 3 dl-esek voltak. Ránézésre többnek tűntek. Négyen négyféle főtélt választottunk - szokás szerint. Én kértem még egy fokhagymakrém levest is, melyet reszelt sajttal és levesgyönggyel tálaltak. Igazán ízletes volt. A leves elfogyasztása után hozták az általunk rendelt főételeket. Fiam mandulás bundájú rántott camembert-je áfonya"legvárral" finom volt, de a hozzá felszolgált száraz rizzsel engem ki lehet űzni a világból. Feleségem csirkéje kiváló volt, a krokettek ízlésesen voltak tálalva, a sajtmártása volt egy picit sós. Én fűszervajas marhahátszínt rendeltem, amely helyi specialitásként hasábbal van párosítva. Nem kérdezték milyen legyen, well done-t kaptam. A pincér kérdésére, hogy milyen volt a hasábos furcsaságot megemlítettem. Mivel nem vagyok gourmet, így biztosan nem tudom állítani, hogy a hátszínem nem volt frissen sütve, ezért nem említettem neki. Objektíven kérdezném a sűrűbben étterembe járókat: vajon frissen készült-e a hús, ha a fűszervaj nem olvad rá?
Mindent összevetve a gyorsaságra és az ételek ízére négyest tudtam adni, de a hely ízléstelensége miatt nem szívesen jönnék vissza.