Gasztro-nihil

Kerékpártúra után érkeztünk. Gondoltuk, hogy a fárasztó tekerés után "lazulunk" egy kicsit. Kb félház volt.A felszolgálónő egyedül dolgozott.
Az étterem vonalas telefonja egyfolytában csengett, de soha senki nem vette fel, ezért elég zavaró volt az állandó hangos csörgés.
Elég furcsa a felszolgáló viszonya a "vendéghez". Olyan mintha meg lenne sértődve, hogy bemegyünk. Kellő várakozás után sikerült egy ételrendelést leadnunk....aztán hosszú várakozás.
Végre megkaptuk az ebédet.
Persze így utólag látom, hogy jobb lett volna soha meg sem kapni. Ilyen mértékű gasztronómiai nihilt még soha nem éltem át.
A burgonya még sózva sem volt...nemhogy ízesítve. A hagymakarikák íze és állaga inkább arra utalt, hogy jobb lett volna, ha a tányérra sem teszik. Az uborkasaláta (nyáron!) egy hosszában négyfelé vágott befőtt uborka volt, amit a "húsra" helyeztek. A hús inkább csak egy kis mócsingos, ízetlen valamire hasonlított.
Az egész olyan benyomást keltett, mintha a "szakács" soha nem találkozott volna fűszerekkel és a legalapvetőbb eljárásokat hírből sem ismerné.
Szerencsére az adag mérete elég kicsire sikerült, így nem kellett sokáig szenvedni vele.

A párom ételével nem volt energiám foglalkozni, annyira letaglózott a sajátom feldolgozása.

Arra jó volt az ebéd, hogy valamennyi kalória kerüljön a szervezetbe, de ételnek nem kellene azért nevezni amit felszolgáltak.

Azt tudnám javasolni a tulajdonosnak, hogy néha látogassanak meg más helyeket, ahol tudnak és akarnak a gasztronómiával foglalkozni.
És tanuljanak azoktól, akiktől lehet!
Mert a Malomtanya csak tanulhat!!!
(Kérésre szívesen küldök ilyen éttermekről listát.)

Összefoglalva:

- az étel minősíthetetlenül gyenge színvonalú
- a felszolgálás inkább elveszi az ember kedvét az ott
tartózkodástól

Sem barátnak, sem ellenségnek nem ajánlom a helyet.
Bezárni és a helyét felszántani és beszórni sóval!