A falun végigmenve, a legvégén van a Főtér. . . (? ? ? ) Szóval, onnan már csak a természet van, de ezt a helyet, ezen az úton "Főtér"-nek nevezik. nem baj, jó lesz. . nagypéntek, de azért emberek mozognak az udvaron, nyitva van. Egy nagyon bizonytalan hölgy jött elénk, hogy a tájházat szeretnénk látni? Hát persze, mi mást lehet még itt? Jól van, hát akkor. . . akkor menjünk el és valami belépőjegy. . jó, menjünk. Szívesen megvesszük. De ő még csak nem régen van itt, nem tud itt semmit. Hmmm. . . aztán kitaláltuk, hogy az egyikünk 600 forint, a másik meg 400. . . mennyi is akkor az úgy együtt? Néztünk, mint a hülyék. Hát 1000 forint, nem? Ja, persze tényleg annyi. . . és tessék mondani, ez a Főtér utcai tájház? Hát azt ő nem tudja, csak nemrég van itt. Jaj. De legalább kulccsal megpróbálta kinyitni a tájház ajtaját, nem sikerült, segítettem neki. Ezek itt régi eszközök. Hát igen, gondoltuk. . . és az udvar végén is vannak régi eszközök. . . nahát! És ennyi szakértelem után végül átsétáltunk a tájházon, és valahogy több Buzsákot, hímzést képzeltem, a szobákat még csak-csak lefotóztam itt-ott, de az udvar végén lévő, egymás hegyén-hátán pusztuló, kupacba hordott mezőgazdasági eszközöket gépeket nem. Az olyan volt, mint egy lomtár. De a hölgy adott egy jó tippet azért, menjünk ki a határba, nézzük meg a fehér kápolnát. Hát az is egy kaland.