Kiváló társaságban egy hangulatos étteremben - csak ételt ne rendeltünk volna!

Hétköznap délben jutottunk el ezen kiváló hangulatú étterembe. A felülről és három oldalról zárt teraszon foglaltunk helyet. Ugyan csak padok voltak, rajtuk valami szőnyegszerű ronggyal, mégsem éreztem kényelmetlennek. A rongy kétes tisztaságú volt.
Rajtunk kívül egy kisebb társaság fogyasztotta épp betevőjét.
Tapasztalatokkal felvértezett, nem mai kakas pincér volt a vendéglátónk. Kiszórta elénk az étlapokat, felvette az italrendelést és eltűnt az épületben. Néhány perc múlva kihozta az italokat, megkérdezte mit kérnénk? Elmondtuk. "Levest kérnek?" kérdésére nemleges választ kapva, kissé felhúzta az orrát.
Az ételek elkészültéig beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Jön mérsékelten kedves pincérünk, hozza az ételeinket, azokat az étlaphoz hasonló módszerrel leszórja az asztalra, jó étvágyat kíván és már húz is el - nyilván nagy a hajtás odabenn, lehetett vagy négy vendég ott is. Nem számított, hogy - mint az utólag kiderült, egyébként az ebéd fénypontjának bizonyult - uborkasaláta leve végigfolyt a már említett rongyon, továbbá az asztalon.
A többiek ételéről nem tudok nyilatkozni, mert nem került szóba, jól elbeszélgettünk közben. Szóval én egy hagymás hátszínt választottam. Khm. Mit mondhatnék róla anélkül, hogy bárkit megbántsak? Finoman fogalmazva a hús színe egy kicsit világos volt marhahátszínhez képest.
Fizetésnél volt még egy kisebb meglepetés, mert kártyás fizetéshez be kellett menni az étterembe egyikünknek.
Összefoglalva a hangulat miatt érdemes menni, a kulináris élmény a zéró felé közelít.