Szép vidéken tévutakon

Autózás Szombathely, Velem, Kőszeg vidékén, jó, jó, de hol eszünk, és hirtelen előállt ez a csárda. Nem volt az agyamban, nem készültem ré, egyszer csak ott volt. Jó, hát akkor netovább, itt van ez. Viszonylag sok autó ált a parkolóban, ez részben rossz jel, nincs bent hely vagy sokat kell várni, de lehet jó jel is, íme, milyen népszerű ez, akkor biztos jó is! Bementünk, hely volt a belső teremben, kint a teraszon inkább zajos nagycsaládok foglalták el az asztalokat. Pincér is jött, étlapot is adott, de szólt hogy kicsit várki kell, talán 20 percet is. Sóhaj, hát jó legyen. Itt ülünk és várunk. Én böllérmájat kértem, feleségem valami csikós aprópecsenyét. WC. kézmosás, és csak ültünk, meg még mindig ültünk. Közben a teraszról elfogytak az emberek, csak a belső térben ültünk vagy hatan. Mindenki sokat várt. Egy osztrák házaspár szimpátiát, megértést keresve, egyre sűrűbben csóválta a fejét, Én is. Egyre többet álltam fel, néztem a konyha felé, hátha... eltelt már az óra is. Kihoztak egy adag ételt, és sok elnézést kértek hangosan a sok várakozásért, de én még minden csak a várólista végén voltam. Már mindenki evett, mire ránk is sor került. A vegyes savanyúságot már korában megkaptam, de a káposzta olyan büdös volt rajta, hogy nem tudtam megszokni a szagát. Megbökdöstem, megízleltem, de nem bírtam megbarátkozni vele. Fura pincérek vannak itt. Olyan, nem is tudom... faluvégi fajta... egyetlen pincérnek sem volt bizalomgerjesztő külseje. De ezen ne akadjunk fenn. Lehet, hogy csak az én különcségem. A végén 6800 forintot fizettem, de egyáltalán nem adtam borravalót, ami szinte sohasem fordul elő velem. Nejem jobban meg volt elégedve az étellel, én alig. És este még valami gyomorpanaszaim is lettek, nem akarom feltétlenül erre fogni, de nem tudom függetleníteni magam a rossz élménytől.