CSÓK ISTVÁNNÁL JÁRTUNK

Somogyba tartottunk, amikor Cecén áthaladva egyszer csak észrevettünk egy nagy telken egy feltűnően rendben lévő, polgári jellegű házat, előtte egy ismerős arc szobrával. A neten gyorsan ellenőrizve igazolódott az ismerősség: Csók István arcmását láttuk az ő emlékháza, emlékmúzeuma előtt. A mi vidékünkhöz is kötődik, itt is sokat dolgozott nyaranként, ezért volt ismerős. De hogy Fejér megyéből származik és hogy az általunk csak a paprikájáról ismert Cecén élt a családja, ezt bizony nem tudtuk.
Így megszerveztük, hogy pár nap múlva a visszaútban megnézhessük az Emlékmúzeumot. Pontosabban csak telefonálni kellett, hogy a nyitva tartást ellenőrizzük. Sajnos vezetést nem kaptunk, az ott strázsáló két kedves idősebb úr mondta, hogy a hölgy, aki azt tartja, most éppen nincs szolgálatban. De hát a kiírások informatívak, Csók Istvánról itthonról is volt már valamennyi tudásunk, így nem csak úgy bóklásztunk a szobákban.
A kiállításon szereplő műtárgyak java része festmények, bútorok és egyéb személyes tárgyak 1962-ben a festő lányának, Csók Júliának (Züzü) a nagylelkű ajándékaként kerültek az emlékházba. olvastuk a leírásokban. Ezt a hagyatékot egészítették ki a Magyar Nemzeti Galéria néhány szép festményével. És amint egy család emlékmúzeumához illik, a képek zömén a családtagokkal találkozhatunk: a szülőkkel, a gyönyörű feleséggel, a bájos kislánnyal. Olyan hát ez a ház, amilyennek Csók festészetét is látjuk: békés, idilli.