És örültünk. Ekkor minden hívás és kérés nélkül előlépett az árnyékből, a semmiből egy hölgy, a valódi Isten valódi angyala. és nyugodt, békés, hangos hangon világos választ adott a csak gondolatban feltett kérdéseinkre. Ez itt Kemenesalja kulturális szimbóluma. Maga a táj tükre. Az asztalon igazgyöngyök, könyvek sorakoznak, de ha elvesszük őket, ahogy el is vettük, eltoltuk, akkor kiderül, hogy egy üres papírlap van alattuk, egy szimbolikus fehér téglalap a fekete asztalon. Üres felület, szabadon írható, várja a gondolatokat. Az oszlopon lévő téglalapon keresztül esik rá a napfény, ami megvilágítja, utat mutat, azaz rámutat a tudás útjára. Régebben lámpa is csüngött felette, feltehetően egy ősmajom tönkretette, most a beteg lámpatest a polcra lett feltámasztva, ott gyógyul. De a két fény összeért, támogatta, erősítette egymást. Aztán a polcon lévő könyveket sorolta fel kulturangyal, íróik alapján egyenként megemlítve a tartalmakat, szépen, dallamos végigmesélt minden soron, mi levegőt kaptunk, becsuktuk a tátva felejtett szánkat és megköszöntük szépen. Aztán az angyal, ahogy jött, elszállt, eltűnt a semmibe. . . igen, vannak ilyen emberek, ilyen élmények! Néha megadatik! Odajött egy kopasz férfi a kerékpárját tolva, elnézést kért, és nem hittem volna, de. . . felnyalábolta a könyveket, áttette a másik oldalra és máris szemezni kezdte az emberi tudás tárházait.