A kultúra küldötte

Ott bóklásztunk a melegben Celldömölk közepén, amikor egy ilyen polcféleségen megláttuk a könyveket. Valódi könyvek is, meg a szobor maga is egy könyvespolc, milyen szép, egy barbár korban megdobban az ember szíve és odalép szeretni. Gondoltuk, hát ez egy ilyen nyilvános köztéri könyvcsere, ami hál'Istennek egyre több van az országban, és a Homo Sapiens, mint faj megmaradását szolgálja. És örültünk. Ekkor minden hívás és kérés nélkül előlépett az árnyékből, a semmiből egy hölgy, a valódi Isten valódi angyala. és nyugodt, békés, hangos hangon világos választ adott a csak gondolatban feltett kérdéseinkre. Ez itt Kemenesalja kulturális szimbóluma. Maga a táj tükre. Az asztalon igazgyöngyök, könyvek sorakoznak, de ha elvesszük őket, ahogy el is vettük, eltoltuk, akkor kiderül, hogy egy üres papírlap van alattuk, egy szimbolikus fehér téglalap a fekete asztalon. Üres felület, szabadon írható, várja a gondolatokat. Az oszlopon lévő téglalapon keresztül esik rá a napfény, ami megvilágítja, utat mutat, azaz rámutat a tudás útjára. Régebben lámpa is csüngött felette, feltehetően egy ősmajom tönkretette, most a beteg lámpatest a polcra lett feltámasztva, ott gyógyul. De a két fény összeért, támogatta, erősítette egymást. Aztán a polcon lévő könyveket sorolta fel kulturangyal, íróik alapján egyenként megemlítve a tartalmakat, szépen, dallamos végigmesélt minden soron, mi levegőt kaptunk, becsuktuk a tátva felejtett szánkat és megköszöntük szépen. Aztán az angyal, ahogy jött, elszállt, eltűnt a semmibe... igen, vannak ilyen emberek, ilyen élmények! Néha megadatik! Odajött egy kopasz férfi a kerékpárját tolva, elnézést kért, és nem hittem volna, de... felnyalábolta a könyveket, áttette a másik oldalra és máris szemezni kezdte az emberi tudás tárházait.