Jó érzés szobor

Végre egy teljesen normális emberi érzés, annyit mászkáltam már mindenféle városok főterein, de a legtöbb szobor, emlékmű valami nyomasztó gyász, haldokló szerencsétlenek, vitézkedve pózoló történelmi nagyarcok, megfeszített vagy keserves szentek, szóval, mint pohár víz a sivatagban, olyan néha egy igazi, emberi, kedves szobor. Jó, hát ez itt un. "modern" kidolgozás, nézzük csak az első avatást, felállítást: 1976. Hát azért. Ez a kor stílusa, akkor ilyen volt. És persze ez a lány meg fiú is sokáig nem itt ült, hanem valahol a Művelődési Központ előtt. Most sokkal szebb helyen vannak, a szökőkút nem az övék, szóval ez nem egy szobros díszkút, csak egy szökőkút, aminek a szélére odatették ezt a párt. De a mozdulat a részletes kidolgozás hiánya ellenére is beszédes, jó a távolság, a közelség, az egymás mellettiség mértéke, a letámasztó karok, az ölbe tett kezek, a hát szelíd íve... szóval lehet örülni ennek.