Megoldás meleg ellen

Cibakházán ebédeltem a minap, aztán a település magja felé találtam ezt a cukrászdát a főút mellett. Éppen kapóra jött, valami mesterséges védekezés a forró nyárban, hűtsük le magunka belül. Nem is néz ki rosszul a létesítmény, lelkesen be is toppantam, aztán különös, de meglepően barátságtalan fogadtatásban részesültem. A két lány olyan nyers volt, mintha csak egy kéregető koldus lennék, pedig hát fizető vendégnek képzeltem magam. Megbeszéltük a három gombócot, meg azt is hogy itt, helyben fogyasztom, tehát pohárba kérem. Közben elméláztam, hogy mit vétettem vajon? A nem ismert idegenekkel szemben inkább barátságosan célszerű viselkedni, ők viszik talán a hely jóhírét, de a rosszhírét is. Kiültem bánatosan a teraszra, mert van kinti terasz, hiszen ez a cukrászda neve is, de pár percen belül a fagylalt is, meg én is olvadozni kezdtünk, így aztán bemenekültem mégis a belső térbe. Itt éppen egy idősebb úr beszélgetett a lányokkal a munkabeosztásról, feltételeztem, hogy tulaj, főnök minőségben. Megkérdeztem hát illően, hogy csinálhatok-e pár képet emlékbe innen, hogy itt jártam. Persze, hogyne, csak nyugodtan. Na, és ettől kezdve a lányok is barátságosabbak lettek. a fene érti ezt. Amúgy a fagylalt jólesett.