Hajdani ellenfelek

Úgy alakult, hogy a két világháborús emlékmű, a szovjet meg a magyar csak néhány száz méterre van egymástól a csákberényi dombokon. A szovjet emlékkő kapcsán kicsit részletesebben kifejtettem már az itteni eseményekhez fűződő véleményemet, és itt vannak a magyar fiúk mementói is, 1945, márciusában mintegy 1800 katona halt itt erőszakos halált az ellenséges tűzben. Hát ezt a borzalmat rejtik itt ezek a gyönyörű dombok, az ő maradványaik vannak a kövek, füvek alatt mindenfelé, és ez a stilizált katonasír is róluk szól. Valamennyiünk elődeiért, rokonainkért, az értelmetlen halál emlékműve ez is. Ugyanis semmi haszna nem volt annak, hogy őket itt feláldozták a történelem oltárán. Nem mentett meg, nem tett jóvá, nem oldott meg semmit. Hát így gyere ide, ha idejössz, így hajts fejet ezeknél az emlékműveknél. De nem tanulunk, nem tanulunk, nem tanulunk semmiből. Amikor ott álltam emellett a gyászhely előtt, éppen elment a Google fényképező autója az úton Csákberényből Csákvár felé. A kamera látta még a szovjet emlékművet becsomagolatlanul, meg nyilván engem is, ahogy ott állok a magyarnál tisztelegve. Aztán elment az autó és minden elment valahová az időben.