Napjaink hullámverése

Na, és akkor itt van ez a híres-neves, a közvéleményt aktuálisan irritáló, de legalábbis eléggé megosztó emlékmű. Megjelent a sajtóban az idegborzolás, hogy a szovjetek felavattak egy világháborús emlékművet, és erre leszakadt az ég, egymásnak estek torokra az elkötelezettek, hogy akkor most ez hogyan is van, és verbálisan gyilkolják egymást a neten. Én meg azt gondoltam, hogy ne járjon már a szája annak, aki nem néz meg semmit, csak akkor beszéljen, ha ott volt, látta, szóval, elmentem szerdán megnézni, mi is ez a nagy lázadás? És ki lázad ki ellen? Most éppen milyen politikai közhangulat és melyik oldal oroszbarát vagy szovjetellenes?
A vidék nagyon szép. Egy filmes stáb ilyen környezetet, pont ilyen dombokat álmodna meg egy monumentális tankcsatához, mint amilyenek ezek a dolomitképződmények. A második világháborúban rommá lőtte egymást itt egy sereg magyar meg német, orosz meg ukrán srác. Nem Hitler meg Sztálin meg Horthy, hanem az ideküldött fiúk. Ez már erősen a háború vége felé történt, már a tartalékok tartalékai, sokszor a fiatal gyerekek voltak idevezényelve az arénába. És a feláldozott fiúkról és férfiakról megemlékezünk a Don-kanyarnál is, de 10 osztrák-magyar katonai temető van az Isonzónál is, és nem szeretnénk, ha ott rombadöntenék vagy kiebrudalnák őket onnan. Szigetváron jól megfér egymással a török-magyar barátság parkban Szulejmán és Zrínyi. Innen, Csákberénytől nem is olyan messze, a közelmúltban látogattam meg Lovasberényben a német-magyar és a szovjet katonai emlékművet, temetőt. Nem bántotta őket senki. Látogatják, tiszteletben tartják. Ez a csákvári hely viszont nagyon vörösposztó lett, idejöttek kalapáccsal szétverni vandálok, aztán mégis úgy döntöttek, hogy csak bebugyolálják, letakarják. Itt tart éppen a dolog, amikor ezeket a sorokat írom. Szóval, én még épen láttam a helyszínen az egészet.