Váratlan ajándék a helytől

Nem szerepelt konkrétan a terveim között, az Árpád-kori református templomra hajtottam vakon, amikor letettem a kocsit, azt, amivel jöttem, és át akartam robogni az úton, hogy nahát, ott az a hatalmas, vörös templom, és oda, amikor észrevettem, hogy ahol állok, hopp, hiszen ez egy múzeum! De már nyilván késő van, a tiszteletes úr meg biztos kint vár a kertben a szemerkélő esőben, valaki jött ki a múzeumból, egy nő, meg egy idősebb férfi, és nekik sopánkodtam, hogy jaj de kár, hogy lekéstem ezt. Nem késtem le semmit, mondta higgadtan az úr, visszafordult és közölte, hogy sokáig bent lesz még, jöjjek amikor tudok, És valóban, kigyönyörködtem magam a templom minden szintjén, aztán felkutattam a Kolodko-szobrot, és bízva is, meg nem is visszakullogtam a múzeumhoz, De már esteledett, nem volt arcom igazán bemenni, igénybe venni, a szállásomra is odaígértem magam időre, több mint óra onnan úttalan utakon, sötétben, mi legyen? Hát egy múzeumot csak nem hagyok ki, pláne, ha ilyen kedves volt valaki és rám várt, vannak prioritások az életben. Így aztán hálálkodva végigjártam, van időszaki kiállítás is, most éppen Pristopan Robert, egy testvérvárosban élő festőművész munkái, disznó dolog végigszaladni és nem megnézni alaposan, hát, amennyi belefért az időmbe. Egyébként itt a leírás, ami felvezeti az oldalon a múzeumot, elég részletes, meg társítsd hozzá a fotóimat, akkor nem is kell már olyan sokat mesélnem róla, hiszen tájékoztatásnak ez is elég. Ajánlom, érdekes, örülök, hogy láttam. És hálás is vagyok nagyon.