A lehúzás mintapéldája

Az egész tehát azzal kezdődött, hogy kaptunk egy kuponos hétvégét karácsonyra, amit annak rendje és módja szerint anyósom lefoglalt február utolsó hétvégéjére. A fa alatt megkaptuk a kupont kinyomtatva, alatta pár üdvözlő sorral, mely szerint párom szülei még egy kis összeggel is hozzájárulnak a maximális élvezethez, tekintettel a lapon található extra költségekre. Kíváncsiságból elolvastam, mik ezek az extra költségek, és már ekkor némi szorongás költözött szívembe, átvágás-szagot éreztem, de a karácsonyi halászlé jobban érdekelt, a részletekről csak később.
Így fordulhatott elő, hogy csak az utazás napján néztem utána a pontos címnek, futottam át ismét a kínálatot, és vettem azt észre, hogy igazából nem találok olyan fórumot a hotel saját honlapján kívül (ott a vendégkönyv beszkennelt oldalai találhatók, netes hozzászólásokra nincs lehetőség…), ahol dicsérnék ezt a szállást. Ekkor kezdtem el mondogatni magamban azt, hogy minden buli olyan, amilyennek meg akarod élni, ezért nagy vidámsággal nekivágtunk az útnak. Este fél 7-re értünk le, a szállást 15 vagy 16 órától lehetett egyébként elfoglalni. Kaptam a recin egy pohárka csapolt Sopronit welcome drinknek, a párom meg valami koktélt, amit el is kortyoltunk addig, míg a recepciós elsorolta a szokásos szöveget, majd a végén hirtelen szummázta is: akkor most fizessünk neki 25 700 Ft-ot, ami tartalmaz 5 000 Ft kauciót is. Egy picit ekkor félrenyeltem (a kommentek alapján 15-re kalkuláltam a fogamat szívva), de kitételezte, és bizony annyi:
- superior szoba felár: 3900 Ft
- kuponkezelési adminisztrációs díj (!): 1800 Ft
- parkolási díj (!): 2600 Ft (más, értelmes helyen nem tudsz parkolni, mert főút mellett van a hotel)
- hétvégi felár: 10800 Ft (úgy kell a vendégnek… miért nem olyan helyre megy, ahol hétköznapi kedvezmény van, nem pedig hétvégi felár)
- idegenforgalmi adó: 1600 Ft
Ezen kívül ha most jelezzük, akkor kérhetünk még további fizetős szolgáltatásokat:
- masszázs, ami a masszázskuponunkkal (juhééé) már csak 3000 Ft
- jacuzzis privát félóra (kuponnal 4000 Ft), de arról olvastam a kommentekben, hogy be van kamerázva, szóval köszi, nem
- törölköző (!) és fürdőköpeny (!) a szaunához
Ezután megkérdeztük, hogy a masszázs milyen paraméterekkel vehető igénybe, és meg is kaptuk a tájékoztatást, mely szerint érdemes azért a foglalásoktól függően jó előre szólni, bár holnap pl. nézzük csak, „van még hely 11 és 5 között”. Jelzem, a wellness részleg 10-kor nyit, de erről még később.
Ezután megkaptuk a kulcsot, megtudtuk, hogy 8-kor bezárják a főkaput, de hát azért kapunk saját kulcsot, hogy kinyithassuk vele, és elhúzzuk kézzel, ha esetleg el akarnánk hagyni a wellness szállót. Azt is elhadarta, hogy merre van a szálláshelyünk, majd amikor megkértem, hogy ismételje el, akkor némileg türelmetlenebbül, de megint elmondta és magunkra hagyott. Elindultunk a tök sötétben, végül megtaláltuk, egy másik épület volt. Közben utolért minket egy fehérruhás úr, aki az utolsó 20 métert biztosabbé tette számunkra, majd magabiztos alkoholszag mellett hosszasan sorolta a wellness szolgáltatás részleteit, aminek a lényege az volt, hogy: van. Amikor rákérdeztem, hogy lehet-e a ott futni valami gépen akkor kicsit megzavarodott, majd kivágta magát, hogy végülis van egy lépegető gép, de inkább kinti kocogást ajánlott a következő 4,5 percben, az utcaneveket, emelkedőket és kanyarokat külön ecsetelve.
Megköszöntük és beléptünk a superior minősítésű, tulajdonképpen apartmanszobába, ledobtuk a cuccokat és kicsit szétnéztünk. A berendezés minősége rendben volt, de… lássuk csak. Fürdőszoba (egyben wc ), kb. 2 nm-es (két ember nem, vagy csak szűkösen férhet el), nincs kád (superior, wellness…), két 5ml-es, széttépős, gyanús folyadékot tartalmazó tusfürdő/sampon keverék a polcon, szappan nincs, van két vastagon retkes, a talpán sárgás elszíneződésű műanyag (!) fogmosópohár, az amúgy alapminőségű csempe itt-ott eltörve, penészes fúga. A csap és a törölközőtartó izmosan rozsdás évek óta.
A szobarész rendben volt, bár furcsállottam, hogy a TV akkora, mint otthon a monitorom, és mindössze 4 adó jön be rajta. Wifi mint a mesében, az ágyon frottírlepedő, nehéz műanyag paplan, műszálas krepp ágyneművel, hőszabályzó sehol. A szomszéd beszélgetését, zuhanyzását és csörömpölését végighallgatva persze azért óvatos együttlétbe bonyolódtunk, de hát ilyenkor nem szakad le a mennyezet, bármennyire is villog rajta halványan, de ütemesen az egyébként korábban lekapcsolt, retro ventillátoros lámpába szorított izzó.
Aludni jó volt, másnap reggel kiszámoltam, hogy egyébként mennyi ideje is van wellnessezni az egyszeri embernek. Megérkezik első nap mondjuk 4-kor, lecuccol, átrohan törölközővel, úszógatyával, papuccsal felszerelkezve az udvaron át (alternatívaként az utolsó 5 métert az éttermen át is megtehetjük…), 6-tól vacsora, 7-kor (!) zár a wellness részleg. Másnap 10-kor (!) nyit, azaz nincs reggeli előtt vagy vacsi után kis úszkálás, mi ez kérem, a helyes sorrendet be kell tartani: 8-10 között nyugodt reggeli, utána lehet befáradni, majd 13-16 óra között nincs minden szolgáltatás (pl. szauna). Másnap reggel pedig 10:30-ig el kell hagyni a szállást. Hát, a 3 nap két éjszaka így lesz tulajdonképpen egy nap, két éjjellel.
Akkor nézzük az étkeket. Vacsora első nap: mindenkinek ugyanaz, egy leves (fokhagymaleves, piritós-darabokkal, egész jó volt), egy főétel (tejfölös csirkecomb rizzsel, egyenértékű bármely szerényebb kifőzdei minőséggel), egy süti (valami brownie-szerű izé). Reggeli („Bőséges svédasztalos reggelik a „Terülj-Terülj Asztalkám”-ról”): ez egy alsó kategóriás kontinentális reggelinek felelt meg: kétféle „gépsonka” (kb.: COOP, gazdaságos/budget), egyféle szalámi feleannyi mennyiségben, vaj, lekvárok, zöldség/gyümölcs gyanánt paradicsom (szigorúan marokkói, íznélküli) és semmi más, valamint auchanos kimérős gabonapelyhek. DE hálistennek rendelhető rántotta (honlap szerint: „Amerikai tojásbár a látványkonyhában”), annyiféle módon, hogy csak na! Ezt külön kihangsúlyozták többször is, rá is izgultunk, tényleg lehetett kérni szalonnával, kolbásszal, sonkával, hagymával, borsóval és kukoricával. Tiszta Amerika. A szépséghiba itt az volt, hogy hiába várod, hogy a kültéren megsütött rántotta beérkezzen az asztalodra, csak akkor juthatsz hozzá, ha már ráuntál a várakozásra és kimész érte – merthogy nem szólnak és nem hozzák be, de ezekkel legalább előre sem vagy tisztában, hiszen nem tájékoztatnak róla. Ja, és az ultrabónusz, a vonzerő, a figyelem non plusz ultrája: amikor mész reggelizni, akkor a bejáratnál töltenek neked éhgyomorra „Hétvégi Kényeztetés – egy pohár pezsgő a szerelmemmel…” kódnév alatt egy pohár pezsgőt, amit bevihetsz a rántottádhoz.
Az ebéd a legfelháborítóbb („Levesbüfé – Pastaparty, forró levesek és itáliai pasztakülönlegesség a büféasztalról”): húsleves néven csúfolt zöldségleves (alaplé, hús és kapcsolódó hús-íz nélkül, de legalább sok zöldséggel és zsírral a tetején, opcionálisan kagylótészta betéttel) és zöldbableves (nyomokban a legalján zöldbabot tényleg tartalmazott, de inkább meglepően sok kolbászt és virslit). Főételnek az itáliai pasztakülönlegesség egyfajta színes tésztás pennét jelentett, carbonara feltéttel, amiben viszont egyértelműen visszakacsintott a reggelire el nem fogyasztott COOP, gazdaságos/budget stb. típusú sonka, valamint a rántottához használt gomba Vacsora a második este: „Napi leves”, azaz tárkonyos raguleves, benne ismét csak jól felismerhetően az ebédkor feltálalt zöldbablevesből hiányzó babok, valamint a húslevesből elmaradt hús. Nem biztos, hogy elhiszitek, de az ezt követő disznóhúson található barnamártásban egyértelműen az alapleves-húsleves ízvilágát találtuk felfedezni. Az utána következő tiramisu viszont nem volt rossz.
Egyébként két okból írom ebben a szent minutumban az emlékeim nagy részét: egyrészt annyi friss élménnyel lettem gazdagabb percek alatt, hogy azok közül semmit nem hagynék veszni hagyni az idő múlásával, másrészt meg a reggeli utáni keszthelyi kirándulásunkat félbeszakította egy hidegrázós hasmenés, ezért visszatértünk a szállásra. Én jól vagyok, így nem látok még közvetlen összefüggést a párom baja és az itteni ellátás között, de mondjuk én a vasszeget is jó étvággyal fogyasztom bármikor.
Innivaló: Pickwick fekete teák (ötféle) és egy hibiszkusz, igazi gyümölcstea / zöldtea viszont nincs. Csapolható gumibogyó-szörpök (kiwi, citrom, málna, alma), valamint borok (cserszegi fűszeres, olaszrizling, kékfrankos és cabernet sauvignon), szóda és Garai Pí víz tartozik a kínálatba, sör szigorúan nem. Karamell ízű vizes kávé, olcsó kakaó és valamilyen hideg tej emeli az önkiszolgáló pult színvonalát, ami egyébként este 8-kor szintén bezár (legalábbis korlátlan habzsidőzsiségét tekintve). Valamelyik hősiesebb vendég egyébként valószínűleg szerette volna megóvni az utókort a kávé borzalmaitól, és letörte a csapolópöcköt, de jelentem, így is tud csordogálni a nedű. A teáscsésze alá nem jár tányér, ezért külön kell szerválj magadnak valamit a filter számára. Nem baj, amúgy is fel kell állni az asztaltól, mert se szalvéta, se evőeszköz nincs kikészítve egyetlen étkezéshez sem, gondolom azért, mert arra sem volt idő, hogy az előző ott-evő mézcsöppeit letakarítsák a terítőről. Utolsó nap reggel sajnos már az amerikai tojásbár is elmaradt, pótolták egyfajta lecsóízű, de kifejezetten tojásrántottával.
Mielőtt leültem volna ezt a memoárt írni igazi gavallérként hagytam páromat megpusztulni egy órácskára superior szobánk superior bidéjén, és elzarándokoltam a wellness részlegbe, ahova benyitva két meglepődött szempár fogadott: az egyik egy ötven év körüli, ősz hajú nőé volt, aki melltartó nélkül hasalt egy masszázságyon, a másik pedig a tegnap esti bácsié, aki hivatásosként masszírozta. Miután köszöntem és arrébb oldalaztam (nem értettem, miért nem húzták el a függönyt) fél percig csak az öltözőszekrényeket bámultam zavarodottan, keresve az átöltözési lehetőséget. Aztán bátorságomat összeszedve megkérdeztem a masszőr bácsit, hogy hol tudnék átvedleni, mire meghökkent és némileg szánakozó tekintettel biccentett egyet a sarok irányába: „Leginkább ott…”. Megköszönve segítségét behúztam magam mögött a későbbiek szerint nem hangmentesen záró függönyt és elkezdtem vetkőzni, miközben hallottam, ahogy foghegyről odaveti a kuncsaftnak, hogy „Miért, mondtam volna, hogy nézzen szét?!”. Na mindegy, kiléptem a fülkéből és szemeimet a masszázsrészlegtől erősen eltartva elmentem zuhanyozni, majd becsúsztam az éppen működő jacuzziba. Jó meleg volt, és tényleg csak alig habzott, viszont furcsa módon halkan sercegett és teljes egészében meg is maradt valamiért a hab a víz tetején, úgyhogy inkább kimásztam és a medence felé vettem az irányt.
Teljesen jó hőfok, egyedül is voltam, király. Mind a tíz méter, amit a feszített víztükörtől egyébként kb. 20 centivel eltérő, emiatt erősen hullámzó hosszon nagy élvezettel megtettem. Ez annyit tesz, hogy elrúgod magad, tempózol hármat, végéhez érsz, fordulsz, elrúg, tempó, fordulsz, stb. Eközben az egyik irányba úszva a medence belógó szélei alatt látható, fekete gombás izéket tanulmányozhatod, a másik irányban meg a téged bejöttödkor a maga meztelen valóságával szembesítő nénit – csak immáron altájékról, miközben a bácsi politikai szempontból nagy hangon helyre teszi a hölgyet. Aztán idővel elsötétül a világ – valamiért elmennek a színes led fények, és marad a kifejezetten koszos ablakon átszűrődő valóság, a kintről bekukucskáló, kb. 30 fokos átlóban elrepedt téglafal képében meg a klór, ami a fekete gombák tükrében egész meglepően erősen marta szét az orrom nyálkahártyáját.
Az úszás után következett a szauna, teljesen egyben volt, még a néni is csatlakozott hozzám pár perc múlva, így már ketten vívódtunk magunkban a hely szolgáltatásaival kapcsolatos nyomasztó kérdéseken. 10 perc után nem bírtam, és kimentem lehűlni, csobbanó helyett egy alapos zuhany formájában, miközben hátsó felemtől egy méterre beindult a jacuzzi, amiben jól megérdemelt helyüket elfoglalva egy középkorú párocska smárolt és beszélgetett, sajnos függöny/ajtó nem volt a zuhanyzón. Egy újabb kör szauna után megkerestem a lépegető gépet, és tényleg csak halkan nyikkantam egyet, amikor rájöttem, hogy ez az a bizonyos 5000 Ft-os gép, ami nekünk is van otthon a padláson. Azzal a különbséggel, hogy ez tiszta rozsda (?!), és bár bekapcsolható a lépésszámláló rajta a gáz valamikor 8-10 éve az utolsó NDK-s vendégekkel együtt megszökhetett, így az egész talpaló amplitúdója kb. 3-4 cm-re zsugorodott. Mivel innentől kezdve nem éreztem kellő mennyiségű kihívást a használatában átnyergeltem a másik sarokba, ahol ott lapult gyerekkorom vágya, melynek megvételét nevelőapám a „ha hasazni akarsz, akkor ott a bordásfal” üzenettel a távoli jövőbe helyezett anno, egy igazi AB King pro! És működött! És tényleg nehéz rajta hasazni! Miután lefárasztottam magam beugrottam a függöny mögé, átöltöztem és a bácsi kisgazdapártos időszakot taglaló emlékeire szaporán bólogatva felöltöztem és jöttem írásba foglalni az emlékeimet.
De hogy szépet is írjunk, álljon itt az udvarról néhány szó. A legbosszantóbb az, hogy ez a hely állati jó tudna lenni: szépen kialakított kertrészek, bokrokkal, osonósávokkal, kiülőkkel, sziklakertekkel, ötletes megoldásokkal, masszív, akácfából készült ülésekkel és asztalokkal, kerti medencével, tengerpartot idéző árnyékolókkal, gondozott fűvel, kerti grillezővel, szalonnasütővel. Sportolásnak is van helye: kiépített lábtenisz-pálya, röplabdapálya, még a vakondtúrások sem zavaróak (van nálunk is, kis rohadékok…), csak a kinti ping-pong asztalon a háló helyét jelző, és egyben azt helyettesítő, némileg korhadt deszka láttán érzi az ember, hogy azért mégis csak ugyanabban a superior központban jár. Ahol egyébként a ping-pong asztaltól másfél méterre még egy 5-6 négyzetméteres komposztálódomb is elfért. De hát minek is menne arra az ember, a kilátás onnan már csak a szomszéd rendezetlen telkét jelentheti, azt meg máshol is találhat az ember.
Amikor kicsekkoltunk elkértem egyszerre a vendégkönyvet és a panaszkönyvet, bár a tulaj értetlenkedett és bizonygatta, hogy csak tizennégyen voltak elégedetlenek, meg hogy mit vártunk, ez egy ilyen családias hangulatú szálló… 50k két napra. Én meg szerintem fogyasztóvédelemhez fordulok, bár nem tudom, mennyire működhet. Egyébként a vendégek általában zavarodottan maguk elé bámultak, mormogtak meg úgy általában véve csendben elégedetlenkedtek.