Plébános-kaland

Csesztregen ebédeltünk (mert hol is ebédeljen az emberfia éppen), amikor felkeltette az érdeklődésemet a település temploma. különösen Szent Mór. Főleg azért, mert szintén egy Árpád kori-templom, a környéken több van ilyen, de a futó turista inkább csak a velemérit ismeri, meg az őriszentpéterit, ez a kis csoda meg a homályban maradt, talán rosszabb a piárja. No, fel is kerestük, kintről is csodás, és bizakodva a bejárathoz vonultunk. Láttam ám, hogy az úton szedi a lábát nagyon a nyomunkban egy nagy feketeköpönyeges denevér, a plébános úr maga, Nagy szívélyeséggel üdvözöltük egymást, ő a szőnyegre állt és hosszan fohászkodott, majd pár lépés múlva letérdelt és úgy folytatta. A tibeti önsanyargató zarándokok teszik, hogy pár lépésenként hasravetik magukat, majd mennek tovább. Kivártuk hát a szertartás végét. Aztán kaptunk egy eléggé bizarr idegenvezetést, először Szent Mórról, aki nálunk Móric lett, ahogy Karl Friedrich May is May Károly, szóval a szerecsen lovag legendáját kissé kiszínezte a papember, röviden: Tébánál kezdődik, szerzetesek és remeték éltek valahol az egyiptomi sivatagban, azokat fogdosták össze a rómaiak, belőlük szervezték a tébai légiót, de azok aztán nem voltak hajlandóak keresztényekre kardot emelni Svájcban. És nem keresztényekre meg igen? - kérdeztem döbbenten. Persze, hiszen katona volt! - korholt a provokációért a papember. Hűű, itt aztán szerteágaztunk, megtudtuk, hogy a keresztényeket soha senkik nem üldözték és nem is üldözik, csak kizárólag a gaz zsidók. (??) Próbáltam történelmi példákat hozni, hasztalan, Felmondtuk egymásnak pár szent és mártír történetét, csak, hogy csillogtassuk tudásunkat. A koma most emberére akadt. Nem szokott máskor, megszokta, hogy bármi sületlenséget onthat a szószékről, a nyáj bután néz és bólogat. Az ország egyházfiúinak ez a működési mechanizmusuk évszázadok óta. De ez az itteni szolgálattevő felpanaszolta nekünk, hogy kevés a hívő és nem nagyon tud szót érteni az emberekkel, hiába próbálkozik. Mondjam azt, hogy nem is csodálom? Alaposan meggyönyörködtem közben a templomot, hiszen az épületek és tárgyak nem tehetnek semmiről. A szakértő látogatás végén a tisztelendő úr előásott valami egyházi szakirodalmat és a kijáratnál kéretlenül harsány dalra fakadt. Ööö... zavarbaejtő volt. Mit csinálsz ilyenkor? Múélvezel, feszengsz vagy elröhögöd magad? A középsőt választottam. Aztán elköszöntünk és folytattuk a napot meg az utat Isten hírével. A templom ajánlott látványosság, mindenképpen!