Templomcsonk a senki földjén

Néha hiba rábízni magadat a navigációs eszközökre. Mi néha nem is egyet működtetünk, változó sikerrel. Gondoltam, hogy na itt ez az út, éppen átvezetett az autópálya felett a túloldalra Inárcsról, nézzük, érdemes-e az erdei utakon folytatni... mert a térképen láthatóan közel van ez a keresett hely. A drága női hang be is vitt bennünket az erdőbe, aztán csak mentünk, mentünk, és fordultunk jobbra meg balra.. de amikor még mindig 12 km-re volt a cél, egy métert sem jutottunk közelebb, és már többedszer voltunk ugyanott, ahol már korábban, igen, körbe-körbe jártunk, akkor szabadságoltak őnagyságát és inkább ráérzésre elindultam egy nagyobb úton. Aztán szerencsére találkoztunk egy erdei emberrel, aki készségesen elmesélte, hogy nem úgy van az, el kell menni a világ végére, menjünk Üllőre, Monorra, majd úgy Csévharasztra, na, megköszönte szépen, majd elmormoltam egy-két káromkodást. Nekiláttunk nagy kört menni, és tényleg, a falu végén ki van táblázva, hogy arra van a templom... és csak követni kell a mutogatásokat. Szép, derűs őszi napon meg is találtuk nagysokára. Valaha két község volt erre: Csév és Pótharaszt. Az utóbbi elveszett az időben, bár valaha városka volt. Ez az egy templomfal maradt meg az egészből, pár sírhant, érdekes módon egy teljesen friss sírt is találtunk 10-20 méterre a falaktól, "Édesanyánk" felirattal. Ajánlott uticél, jó kirándulóhely, örülök, ha felhívhattam rá valakinek a figyelmét!