Kalandok a végeken

Ez a hármas templomkalandom része. Történt ugyanis, hogy szerettem volna megnézni a kelebiai Krisztus király templomot. (Bizarr neveket bírnak adni néha a templomoknak.) Mert szép, látványos templomnak éreztem. Hát ott dörömbölök a kapunál. Aztán felhívom egyik telefonszámot, semmi. Felhívom a másik telefonszámot, ember felveszi, sajnálja, éppen dolgozik, a tisztelendő úr meg elment Tompra ebédelni. Nahát. Találok plakátot még a templomkapun, hívom azt is. Ember felveszi, persze, lehet, 5 perc és ott van. Juhhé! 5-10 percig koptatom a füvet a templomkertben, ember sehol. Aztán felhív telefonon, hogy na mi van, hol vagyok? Hol lennék? Hát Kelebián a templom előtt. Ja, de ő nem ott van, hanem a Szent Anna templomban! Az hol van? Jöjjek Csikéria felé, megtalálom. Pff, megyek Csikáriára. Ott rágom a füvet a templomkertben, ott várok. Közben fényképezgetem a templomot, mert elég látványos egy szerkezet, több karélyos kitüremkedések, fantáziadús felépítmény. Meg haverkodom is közben a fából faragott királyfival, Szent Istvánnal, ott posztol a kapu előtt. Telefonálás a pasinak, ő hol van? Hát én hol vagyok? Hol lennék, Csikérián, a templom előtt. Jaj, nem oda kellett volna menni, hanem a Szent Anna templomba, ő ott vár éppen. Az meg a kettő között van. Hajam tépem, képzelt parókám leesik, de sebaj, kaland az élet, keresem a kocsit, aztán elhajtok a Szent Anna templomba. De megérte! Istenemre mondom, megérte!!