Macska-barlang Csobánka

Lenyűgöző volt a Lóczy-terem, a kisebb járatok és egy olyan termecske, ahova Zoli barátom ösztönzésére másztam le némi függőleges falat leküzdve. Lent, a mélyben denevérbarátok aludták az igazak téli álmát. Hogy még jobban átadjuk magunkat az élménynek: lekapcsoltuk az összes fejlámpát és élveztük a tökéletes sötétséget, ahol a szem megszűnik érzékelni és kihegyeződik a csend. Nincsenek ünnepi fények, itt természetes minden. Kifelé örömmel vettem észre, hogy a holt cseppköveken túl igenis van élet, jelenleg is van cseppkőképződés a barlangban. Szemfüles leskelődők előnyben. A gyerekek bátran mozogtak a barlangban, ők is élvezték ezt a föld alatti csodavilágot. Igazi fiús kihívás volt. Az erdő szokásos őszi képét mutatta: fakuló fények, színes gombák, harmatcseppes tölgylevelek, pihepuha mohaszőnyeg, homályba vesző lankás hegyvonulatok. A végén nem maradt más dolgunk, csak élvezni a gyönyörű kilátást. Advent 2. Vasárnapját rendhagyó módon egy félhomályos-sötét barlangban töltöttük. Ezért itthon meggyújtottuk Advent 2. fényét: a reményt.