Vendég, ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

Hazafelé tartottunk feleségemmel közeli lakhelyünk felé. Éhesek voltunk, így gondoltuk ebédelünk egyet az útbaeső Pollushof étteremben. A hely egy romantikus, erdei úton fekvő, magát "kívántató" vendéglátóhely. Megálltunk. Az ajtón való benyitás után először egy állatkereskedésben éreztem magam, majd amikor áthaladtunk az akváriumok és terráriumok között.... na, az érdekes volt.Megláttunk egy lány, aki a földön térdelt egy halom papír között, és megkérdeztem:Elnézést, ebédelhetünk?... Természetesen! felelte, majd unott arccal felkelt, és megmutatta hová ülhetünk le,majd megkérdezte rendelünk-e italt?! Rendeltünk. Megköszönés helyett hátatfordított, bement a pultba, és kézben, tálca nélkül, kihozta a rendet italt. Az "ital mellé", természetesen kaptunk étlapot, majd a lány magunkra hagyott. "csak azért fogalmazok így, hogy lány, mert a pincérhez vajmi kevés köze volt. Hogy ki hogy néz ki, arról nem tehet, de!!! :feszülős pólót felvenni egy nem túl előnyős felsőtestre, majd ezt fokozni egy majdnem átlátszásig elkopott fekete cicanadrágra, és bezárni egy szürke sportcipővel!!!??? Nem tudom. Lehet csak én vagyok finnyás! Nade... húsz perc várakozás után "jelzem mi voltunk az egyetlen vendég" megérkezett az étel! Hááát!!!... Nem ecsetelem mit rendeltünk, "szerintem bármi lehetett volna", szörnyen néztek ki!Belekóstoltunk. Nem kellett volna! Ízvilágában mindkét étel ehetetlen, kinézete mindkettőnek az "egyszer már megettem" kategória!.... A 90%-át meghagyva vártuk az asztalnál, hogy a"lány", leszedje a terítéket, és számlát kérhessünk. Ami, amikor kiért, megbotránkoztatott! :ebből a pénzből, akár jót is ehettünk volna!!!