Hálás köszönet a tárlatvezetésért és az emlékek őrzéséért!

Ásványgyűjtőként számomra mondhatni kötelező program a témával kapcsolatos látnivalók felkeresése. Így történt ez Csolnokon is, ahol a Bányászati Múzeumot a lelkes helyi Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület alakította ki és működteti. A telefonos előzetes egyeztetést követően Fleischmann Dezső bácsi, egykori bányász vezetett körbe és mesélt számtalan érdekes történetet a bányáról, a dorogi és környéki szénmedencéről, az itt élő bányászemberek életéről, amely több mint 200 éves történelmet ölel fel. A múzeumot a 110 éves művelődési házban alakították ki, a kiállítási tárgyakat az egyesület önkéntesei gyűjtögették össze szorgos munkával. Összesen 5 helyiségben kerülnek bemutatásra az emléktárgyak, bányászati eszközök, kitermelési technológiák, amely az épület mögötti udvaron folytatódik egy szabadtéri kiállítás formájában.
A településen 1781-ben találták meg a jó minőségű barnaszenet, amelynek kitermelése egészen 1978-ig folyt megszakítás nélkül. Dezső bácsi az 50-es évektől kezdve dolgozott a bányában annak bezárásig, sok személyes történetet mesélt el ezekről a nehéz, de mégis szép emlékű évekről.
Mint megtudtam, a szén nem fogyott el, nem került teljesen kitermelésre, tehát az értékes energiaforrás, jelentős nemzeti szénvagyon továbbra is a föld mélyén szunnyad, de a korábbi kitermelési módokon már nem lehetne újra hozzányúlni.
A múzeum után érdemes felmenni a dombtetőn lévő Szent Borbála templomhoz is, bár csak kívülről tekinthető meg, nincs nyitva.