Csokonai kipipálva

Debrecenben a belváros környékén elég macerás parkolni, ha már az ember arra adta a fejét, hogy autóval látogatja meg az egyik legnépszerűbb éttermet az ittjartam oldalról. De sikerült találni egy üres telket bérlő vagy bitorló magánvállalkozót, aki a sáp szedése fejében autókat megállni enged. Innen már csak 10 perc, negyedóra. A Csokonai a Csonka templom táján van, a nagy térről kiinduló utcában, a Csokonai Színház közelében. Háát kicsit olyan is, meg nem is szóval, szép, hogy van egy nyíl a kapuszín alatt, hogy étterem erre, de ott hiába rángatod az ajtót, nem történik semmi. Kimész a bérházak közötti lepedővel fedett udvarra, és ott az étterem egy teraszon. Más részei aktuálisan nem működnek. Semmi szép boltozatos alsó vendégtér, mint a képeken, semmi belső terem, csak ez a dobogón kitett egység az udvaron, ahol az udvarra bemenő meg onnan kijövő autók mennek el az asztalod mellett. Szép fehér felsőbe és sötét aljba öltözött lány és fiúk ácsorognak a pultnál fent, néha négyen-öten. Egy hajléktalannak tűnő mindenes (?) lófrál az asztalok mellett meg a pult táján néha, meg egy viccesen laza fiú jelmezbe öltözött idősebb fazon tüsténtkedik a vintage Suzukijával az udvarról ki meg be, ő lehet a kifutó Old Boy. Egyébként kedvesek, a kiszolgálásra semmi, de semmi panasz nem lehet. Egy ilyen szomorú helyen lévő asztalnál üldögéltünk, mindketten kókuszos mangós (pekán) hideg levest kértünk a nejemmel, azután ő malacságok brassóiját, én meg a hoisionos sertésszűz mellett tettem le a voksot, vörösboros kapribogyó, tosztán zöldbab, savoyai burgonya stb. nem vártunk sokat, jött is rendben az ebéd, szépen tálalva, kitűnően elkészítve, a konyhára egy hang panasz ne legyen, sőt! Egyébként limonádékat ittunk, ha már vezetek. Semmi hiba az italban sem. Hmm.. a WC azért érdekes két szűk kis odú, a csap olyan szerencsétlenül van elhelyezve, hogy nem tudod a kezed mosni a folyó víz alatt, csak ha mosdó széléhez vagy a csaphoz vered, akkor tiszta, szép, de nagyon nem praktikus. A piszoár hmmm.. némi pocakom ugyan van, de széltében nem vagyok nagyon átlagfeletti. Ráadásul kirándulásokon övtáskát hordok, retiküllel meg mégis hogyan néznék ki, a zsebemet meg nem akarom kitömni. szóval, abba a szűk résbe nem fértem be fizikailag, csak akkor, ha a falnak préselem magam. Ha nem állok közel, akkor meg ugyebár mellé megy és ha valaki még bejön, el sem fér tőlem, hogy megkerüljön. nos, ez is a Csokonaihoz tartozik. A szervízdíjat adminisztrációs díjnak hívják és több mint 10%. Egyébként jót ettünk, tényleg, de összességében nem az a hely, ahová gyakran visszajárna az ember. Részemről.