Ötből öt minden kategóriábam, de ha lenne hatos, azt adnék.

Az Ikon a legjobb éttermek egyike, mely azért is közelebb áll a szívemhez, mint sok más csúcsétterem, mert egyrészt feladatának tartja a magyar kulináris hagyományok ápolását, továbbfejlesztését, régi ételek új köntösben való bemutatását és tökéletesítését, az eredeti ízharmóniák megőrzésével (lásd például a debreceni páros csúcsváltozatának megalkotását, a hortobágyi palacsinta átköltését, de a sor még hosszan folytatható), a regionalitást (lásd a 30 kilométeres menüt, amihez csak olyan alapanyagokat használnak fel, melyeket 30 km-en belülről szereznek be), az étterem állandó mozgásban van, a mindig újra vágyóknak kedvez, miközben a legnépszerűbb fogásokat í kínálatban tartja. Mindemellett a kiszolgálás egyszerűen kifogástalan, kedves, udvarias, kommunikatív, és ami nagyon ritka: pincérünk hihetetlen memóriával rendelkezik. Ledöbbentem, amikor tavaly augusztusban ottjártamkor felmondta, hogy előző két látogatásom alkalmával (nagyjából évente sikerül ide eljutni) hol ültem és kivel voltam.
Az ételek tálalása lenyűgöző, az ízek és állagok is kiválóak.
Még azt is megkockáztatom, hogy a hely fejlődött egy keveset, de annyira magasról indult, hogy onnan nehéz fejlődni, az is hatalmas teljesítmény, ha a szintet tartják.
Nagy produkciójuk a séfasztal, a vendég kérésre beülhet a konyhában elhelyezett asztalhoz és onnan figyelheti az étterem belső mozgását. Ezt 2015 augusztusában próbáltuk ki anyámmal, aki déli menüt evett (ez is remek volt és nagyon olcsó, tán 2000 ft), én – ezt nem szoktam megtenni - 30 kmes menüt ettem ismét, igaz, főleg azért, hogy megkóstoltassam anyámmal. Egy fogás volt azonos a korábbival, a hortobágyi, azt felajánlották, hogy kicserélik. Libamájat ajánlottak, nem mondtam nemet.
Az Ikon feledhetetlen élményt nyújt, jó szívvel ajánlom minden ínyencnek.
S hogy el ne feledjem, a borlap párját ritkítja, s a töményitalválaszték is lenyűgöző. Nem jellemző, de a sörre nem figyeltem, biztos az sem kommersz.