Botrány, hogy minden harcsaétel pangasiusból készül

Hogy, hogy nem, a balsors három ízben is elvetett ide. Ha létezik a Kádár kori gasztronómiának állatorvosi lova, akkor ez a hely az. Minőségi borok nincsenek (25 évvel a rendszerváltás után és húsz esztendővel a borszakma feltámadása után), az ipari kommersz sör volt, hogy ihatatlanul savanyúnak bizonyult, a rizottónak köze nincs a rizottóhoz, hanem túlfőtt rizs összekeverve rizottóba nem illő hozzávalókkal, a mártások lisztesek, ízük esetenként érdektelen, jellegtelen, a egyik-másik hús száraz, a saláta szeretetlen, a somlói krémje puding és vizes kakaó, az étlap regényhosszúságú, és minden harcsaételt a rántott harcsától a töltöttön keresztül a halászléig és a paprikásig pangasiusból készítenek, ami vérlázító, botrányos becsapás. Harmadik alkalommal már csak azért rendeltem harcsát, hogy lássam, űzik-e még ezt az ipart. Hát űzik. Megülik a Márton napot libával, de nincs újbor.
Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a beltér szép, hangulatos és ha elkapja az ember a frissen sült pogácsát, akkor az kiváló. De egy csárdát nem lehet pogácsára és dizájnra építeni.