Kelet-Magyarország egyik legjobb étterme

Kastélykert
A Kastélykert fogadót a Pacalemberek csoport egyik bejegyzése alapján vettük célba. Hétköznap délben, bármily hihetetlen, 2950 forint a korlátlan fogyasztás, hétvégén ennek nagyjából a duplája, viszont akkor vannak drágább alapanyagokból készült izgalmasabb ételek, pl. birka és szarvaspörkölt vagy halászlé is.
Pacal, mint kiderült csak pénteken. Elvitelre is adják, 4200 forintért.
A kiszolgálás vegyes képet mutat, a bejáratnál az ifjú hölgy személytelen, nem sok szívélyességet mutat, férfi kollegái már kedvesebbek.
Az ételek színvonala jellemzően az átlagos és a jó között mozog. A sült kolbász kifejezetten finom, korrekt a rizses hús és a sertéspörkölt, átlagos a rántott sajt, karfiol és csirkeszárny, a sült hurka túl sós, a savanyúság rendben van, a tartár meglepően jó.
A kolozsvári káposztában a rizs túlpuhult, de a fogás nem vesztette el minden élvezeti értékét, a lasagne-t, a diós és mákos tésztát nem kóstoltam.
A leves egy leheletnyivel sósabb, mint kéne, de nem rossz.
Vizet adnak térítésmentesen, ráadásul nem azt a szinte ihatatlan Szeged környékit, hogy saját kútjuk van, vagy tisztított vizet adnak, nem tudom, de ezt a vizet meg lehetett inni.
Vannak boraik is, főleg Lelovits Tomitól, Villányból, 550 ft egy deci, kértünk is egy Kékoportót. Csapon Soproni és Heineken, a Heineken portfólió további néhány söre palackban. Hatféle Panyolai pálinkát tartanak.
Tisztes 4 pont.


Idei egyik legátütőbb élményem a Next bisztró volt, mely Debrecen legjobb éttermeinek egyike, az Ikon és a Szomszéd bisztró mellett. A saját címkés borokat is integráló dekoráció megnyerő, az asztalon élővirágkompozíció gömbszerű vázában. Kellemes háttérzene szól.
Kreatív, nemzetközi ihletésű fine bisztró konyhát visznek izgalmas alapanyagokból kiindulva, néhány hagyományos magyar fogással kiegészítve. Az állandó étlap évente háromszor változik.
Ezidőtájt kínálnak többek között lencsekrémlevest csülök terrine-nel, cigánypecsenyét saját felfogásban, érlelt szarvasgerincet vadas mártással és gnocchi-val, rament malaccsászárral, gulyáslevest marhapofahússal, roppanós zöldségekkel és kovászos kenyérrel, roston sült durbincsfilét vadbrokkolival, gombás bulgurral és hollandi mártással, nyúlhússal töltött gyozát cukkinivel, petrezselyemmel, paprikás mártással, faszénparázson sült prémium steakeket, valamint narancspudingot pisztáciás piskótával, pomelo-val és kakaó-ropogóssal.
A konyhát ketten irányítják, a derecskei Almavirágból érkezett Breitenbach Attila, valamint a már megszűnt, de működése idején a város élvonalába tartozó No.1 bisztró korábbi séfje, Varga Zsolt, akivel a tulajdonos 2014 óta dolgozik együtt.
A habzókat is beleértve több, mint negyven minőségi bort kínálnak, többségüket a magyar élvonal nedűiből, ezek háromnegyedét pohárra is kimérik. Impozáns a pezsgőválasztékuk. A ház söre a Cecei főzdétől érkezik, ezek kívül tartanak csapon Erdingert búzát és Radebergert, továbbá Köstrizert, Lindemanns meggyes sört és két alkoholmentes tételt palackban. A töményitalokat a prémium szegmensből válogatták, legyen szó ginről, whiskyről, rumról vagy pálinkáról. Figyelemre méltó a minőségi gin-alapú koktélszortiment.
A kiszolgálás mondhatni kifogástalan: udvarias, szívélyes, gyors, segítőkész. Apró, javító szándékú megjegyzésem, hogy borlapot nemcsak külön kérésre kellene adni, hanem automatikusan az étlappal és itallappal együtt.
Előételnek pirított pacalsalátát kértem, amit az étlap leírása szerint hegyes erős, ecetes lilahagyma és kolbászmorzsa kísér. A pacal állaga kellemes, mint megtudtam, kapott egy kis szójaszószos ízesítést, ez szépen beleolvad az ízképbe, jót tesznek neki a jelzett kísérőelemek, különösen a koriandermaggal fűszerezett marinált lilahagyma, a roppanós salátalevél, valamint az ízre, állagra egyaránt meggyőző kovászos gyökérkenyér.
Második fogásként egy meleg előételt választottam, melynek az étlapon olvasható leírása így szól: grillezett polipcsáp, burgonyahab, fekete fokhagymás aioli, zöld citrom. A klorofillos olajjal és ropogós lilaburgonyaszirmokkal díszített tányér szemgyönyörködtető, a polip textúrája kiváló, a harmónia az elemek között remek, az egész kompozíció felsőkategóriás.
Desszertnek pankómorzsás túrógombócot kértem, amit fahéjas édesített tejfelágyon, málnával, áfonyaszemekkel, ehető virággal és mikrozölddel díszítve szolgáltak fel. A fogást nem gondolták túl, nem értelmezték át, a hagyományos ízvilágot követték, sikerrel törekedve a tökéletes állag elérésére. Így, ahogy volt, adta mindazt, amit ez a klasszikus magyar édesség adni tud.
Pazar élmény volt a Next bisztró, a hely vita felett az országos élvonalba tartozik.