Rock kocsma rockzene nélkül

Ha egy kocsma felirata az, hogy Rock Café, ott van mit keresnem. Nem csoda, hogy legutóbb Debrecenben, miután megnéztük a hajdani Jakab sörözőt valamint a John Bull Óbestert, benéztünk a Rock Caféba is.
A csalódás meglehetős volt, előbb valami tingli tangli zene ment, aminek a rockhoz semmi köze, majd rosszabbra fordult a helyzet, mert bekapcsoltak egy plazmatévét, jó hangosan, ahonnan valami sportközvetítés zaja áramlott felénk.
Hamar menekülőre fogtuk, semmi okunk visszatérni, az italválaszték kommersz, érdektelen, pár tételt leszámítva. Mert azért itt is találtam valami kóstolásra méltót, konkrétan a Pintér nevű hajdúszoboszlói főzde pálinkáját, tán még birs is volt, ami a kedvencem, de erre nem esküszöm meg, túl sok kocsmát zsúfoltunk be abba a két napba, ahhoz, hogy tudjam, hol mit ittam.
Volt akciós Havana rum, társam azt kért, ahhoz, hogy a felét otthagyja, mert amúgy nem szereti a Havana rumot. Olyan ez, mint az emlékezetes szólás, miszerint egy férfi megvesz egy egy dollárt érő dolgot két dollárért, ha szüksége van rá, a nő megvesz egy dollárért egy két dollárt érő dolgot, akkor is, ha nincs szüksége rá. Nos, jóbarátomnak, semmi szüksége nem volt arra a Havannára, ivott volna inkább ő is pálinkát, jobban jár. Ételek nincsenek, az ételrovatban az értékelés az italválasztéknak szól.