Risto Bar Vesuvio Debrecen

. . A pincér nem volt segítőkész, nemigen lehetett tőle kérdezni az ételekről, pedig rajtunk kívül csak egy asztalnál ültek, igaz azok az ismerősei voltak. Velük kicsit másképpen viselkedett. Amikor megkaptuk az igazi olaszosan készített ételt, az egy kiábrándulás volt. Nem hiszem el, hogy az olaszok ilyen íztelen, alig maszatos majdnem száraz tésztát esznek. Ráadásul egy gyerekadag. Borzasztó élmény volt. A szervízdíj a számlában, amit ebben az esetben nem illett volna beszámolni. Rossz napot, rossz szakácsot, rossz pincért fogtam ki? ? ? Lehet, van ilyen. Ez éppen elég ahhoz, hogy oda ne menjek még egyszer.

Aztán jött a jóindulattal sem nevezhető al dente módon készített tésztának készített valami, melyen szétmaszatolva egy kis fűszertelen, íztelen paradicsompüré, vagy valami hasonló. Csípősnek írva, de semmi íz a savanykás paradicsomon kívül. Az egyik adagban még csak-csak látszott valami hús vagy szalonnaféle, míg a másikban semmi. Pedig nem állítottuk a szakácsot nagy feladat elé. Az egész egy egészen kis adag, olyan gyerekméretű. Felnőtt adagnak semmiképpen nem nevezném. Ár-érték arányban a minimum szintet sem éri el, egy ásványvíz is majdnem aranyárban. A felszolgálás sem csúcsminőségű, egyszóval az egész összességében egy felejtős hellyé avanzsálta magát nálam. A szervízdíj benne van a számlában, különben borravalót sem adtam volna ezért a minőségért. Egy biztos, visszatérni nem fogok.