A MODEM időszaki kiállításai esetenként nemzetközi hírnevet is szereznek, de mindenképpen a modern művészet hazai kedvelőit vonzó hellyé vált az intézmény az elmúlt közel két évtizedben. Anno, a megnyitása idején egy kedves grafikus barátom is részt vett itt egy kiállítás megrendezésében, és azt mondta örvendezve, hogy végre egy olyan hely, amely teljességgel alkalmas ilyen célokra. Mindezidáig nem volt alkalmam, hogy meggyőződjek állítása igazáról, de most egy különleges bemutató miatt a MODEM is bekerült debreceni hétvégénk programjába. A Los Angelesben élő török Refik Anadol, a kortárs művészet, a mesterséges intelligencia (MI) által generált varázsos installációk sztáralkotója először állít ki önállóan hazánkban, itt, a MODEM-ben. Anadol 32 m2-es LED-falat igénylő videómunkáját mutatják be, mely a 13. században élt Mevlana Rumi, perzsa költő, filozófus, tudós és szúfi misztikus emlékére készült. A kiállítás célja, hogy szemléltesse, hogyan lehet a digitális és a hagyományos művészetet egymással vegyítve magával ragadó élményt teremteni. Egy hatalmas, sötét terem egyik végében helyezkedik el a LED-fal, előtte mindössze három ülőke. Amikor mi a párommal ott voltunk, rajtunk kívül nem volt más a jókora térben, csak a két felvigyázó. Ha egyszerre több a látogató, akkor nem is tudom, ők állnak? Néhány perces csak a videó-összeállítás, de ahogyan a recepción a hölgy is mondta, ajánlatos legalább háromszor megnézni, hogy értsük egy kicsit. Jobb ezt ülve megnézni. A műről viszont nem kell itt írnom, nem is vagyok műkritikus, csupán a helyet minősítem. Azt a helyet, amely 18 évvel a megnyitása után is olyan, mintha csak pár hete kezdte volna el működését. Sivár, üres, nincs belakva. Hatalmas, fölöslegesnek érződő terek egy betoncsarnokban. Nem működő Zöld kincs nevű kávézó műfüves díszítményekkel. . . Lélektelen betonbunker.