Mostanában gyakran járunk Debrecenbe, így terveztem már egy ideje, hogy a régen volt iskolai tanulmányi kiránduláson tett templomlátogatást megismételjem, felelevenítsem. Múlt héten megtettem! Készültem persze az élményre, olvasgattam, fotókat nézegettem előzőleg, jórészt tudtam, mire számíthatok, hiszen ez az épület Debrecen jelképe, a magyar reformátusok szimbolikus jelentőségű főtemploma. Belépve mégis meglep a hatás, a hatalmas belső tér díszítetlen puritán fehérsége, és a nagy fehér falfelületek által kiemelt, gazdagon aranyozott empire stílusú szószék és az előtte lévő intarziás úrasztal látványa. A szószék fölött elhelyezett orgona mely az ország második legnagyobb mechanikus orgonája híres darab. Olvasom, hogy az 1996-os felújításának eredményeként az ország egyik legszebb hangzású orgonája lett. Biztosan, mert amikor ott jártam, éppen hangolási munkák folytak rajta, de még így is szépen szólt. Ám nemcsak a templomnézésre készültem egy ideje, hanem arra talán még inkább, hogy legyőzve a tériszonyomat, végigsétáljak fenn a tetőn, a két torony közötti panorámajárdán. Sikerült! Sikerült, mert a lift felvisz a padlásszintig, onnan pedig már csak kb. egy emeletnyi magasságot kell falépcsőkön felmenni, és közben a fordulókban még szusszanni is lehet. Amikor pedig kinn áll az ember a tetőn, az maga a szabadtér-érzet, és az is nagy élmény volt, hogy a párom lenn állt a téren és így integethettünk egymásnak: én fentről, ő lentről. A fentről mutatkozó városkép nem különösebben izgalmas, de a közelben az egyik tűzfalon nagyszerű falfestést látni: Az egész falat beborítja Werbőczy István Hármaskönyvének a magyarra fordított címlapja. A tűzfalfestés az első helyi nyomda megalakulásának 460. évfordulójára készült el 2021-ben, és emlékeztet, hogy a híres kiadványt az itteni Alföldi Nyomda jogelődjében nyomtatták. - tudtam meg az átadáskori híradásokból.