Hungarikum-madár

Na, egyik reggel aztán már nem bírtuk tovább, elindultunk túzokot nézni! Magyarország egyik híres természeti értéke ez a madár, alaposan meg is ritkult egy időben, hát védeni, menteni kell csodabátran... Megérkezvén az aligárnyékos parkolóba, betámadtuk az információs pénztárépületet, ahonnan a kedves, barátságon nő ki is sétált velünk és nagyon szívélyesen körbemutogatta, hogy mit hol látunk, találunk. Elindultunk hát a három élő és itt szolgáló túzokkakas felé a kis zárt rezervátumhoz, párszáz méter után meg is találtuk őket a körbezárt élőhelyük sarkán, zajosan pihegtek a hőségben. Fantasztikus hangokat ad ki egy ilyen túzok. Talán azt hörgi a saját nyelvén, hogy azonnal engedj ki innen, te piszok rabtartó! Van egy kis kilátóféleség is a rácsaik mellett, felmásztunk, de sokkal többet nem láttunk onnan sem. Így hát a túzokmegcsodálat után elsétáltunk a bivalyok felé, melyek éppen okosan dagonyáztak a dögmelegben, és fantasztikus látvány volt, amint egy-egy behemót állat kimászik az agyagos sárból és frissen, ezüstösen, fényesen csillog rajta a sár napfényben... talán a képeken látszik is. A legmagasabb kilátóhoz nem sétáltunk el, az állítólag akkor érdekes, amikor a vadon élő túzok szertartásaikat járják, hát akkor ezt kihagytuk most, helyette megtaláltuk a kis pákász-kunyhót, aztán még egy másik hasonlót is, a tanösvény visszavezetett a gazdasági épületek közé, volt állatsimogató, de nem akartuk hergelni az állatokat, megnéztük a bárányokat, majd a szürkemarhákat is, aztán egy picit besétáltunk a múzeumba is. Nagyon jól telt az idő, leszámítva a gyilkos napsugarakat. Kötelezően ajánlottnak tekinteném a helyet! Nagyon sok ok van rá, hogy ide elgyere! Még büfé is akad a múzeum épületében, és ajándékbolt is a recepción.