13 óra), szóval meg lehet próbálni, de hát az csak egy kocsma. Egyszer élünk! Lássuk! A lakott részeken kívül van a vasútállomás. Egészen retró. A környék is, de nagyon! Gyerekkoromat idézi. . . Megyünk vonattal Szombathelyről, és ilyen neveket mondanak be, hogy "Ukk" meg "Devecser". . . de ez pont olyan ma is! Az állomással szemben a lepattant környéken tényleg van egy Resti! Resti! Mikor láttál utoljára Restit? Gyerekkoromban sokszor. . . Bementem, és zutty, 50 évvel vissza az időben, talán egy munkásszállás belső kultúrjában jöttem elő, vagy mi. . . de itt tényleg esznek, menü is van, igaz, hogy már "csak" "A" menü. De lássuk! Kihozzák a fokhagymakrém-levest. Nem tányérban, tálban! Annyit mersz, amennyit akarsz! Kis pirított golyócskák is úsznak a lében. Nem túl finom, de elmegy. Azonnal jön, ahogy végeztem, a második fogás, rizs, párizsi szelet, plusz még vegyes savanyúság is, tekintélyes adag! Kissé zsíros valami, de sebaj! Azért finom és bőséges! Mások is esznek, megfáradt munkásak, vagy kik lehetnek, külön-külön egy-egy asztalnál. Megeszem mind, kint kell fizetni. Fizetnék. . . megebédeltem. Mennyi? 750 forint. Mennyiii? ? ? Miért, sok? Jaj, dehogy, hogy lenne sok, kétfogásos, bőséges ebédért hol a fenébe fizetsz még 750 forintot? Örömmel fizettem. És még szeretettel is gondolok rájuk. Nem a gasztroélmények csúcsa, de van benne valami valószínűtlen, hogy ilyen hely van, és én ott voltam.
