Fejest a múltba

Amikor éhesen érdeklődtem Devecser közepén, hogy hol lehet itt enni valamit, Ajkát ajánlották. Menjek csak oda, az egy nagy város. De én már három falut végigjártam, nem akartam az egész Dunántúlt beautózni egy ebédért. Na, szóval, mondták, van ez a Resti az állomáson, ott lehet, hogy van menü, (órára néz, du. 13 óra), szóval meg lehet próbálni, de hát az csak egy kocsma. Egyszer élünk! Lássuk! A lakott részeken kívül van a vasútállomás. Egészen retró. A környék is, de nagyon! Gyerekkoromat idézi... Megyünk vonattal Szombathelyről, és ilyen neveket mondanak be, hogy "Ukk" meg "Devecser"... de ez pont olyan ma is! Az állomással szemben a lepattant környéken tényleg van egy Resti! Resti! Mikor láttál utoljára Restit? Gyerekkoromban sokszor... Bementem, és zutty, 50 évvel vissza az időben, talán egy munkásszállás belső kultúrjában jöttem elő, vagy mi... de itt tényleg esznek, menü is van, igaz, hogy már "csak" "A" menü. De lássuk! Kihozzák a fokhagymakrém-levest. Nem tányérban, tálban! Annyit mersz, amennyit akarsz! Kis pirított golyócskák is úsznak a lében. Nem túl finom, de elmegy. Azonnal jön, ahogy végeztem, a második fogás, rizs, párizsi szelet, plusz még vegyes savanyúság is, tekintélyes adag! Kissé zsíros valami, de sebaj! Azért finom és bőséges! Mások is esznek, megfáradt munkásak, vagy kik lehetnek, külön-külön egy-egy asztalnál. Megeszem mind, kint kell fizetni. Fizetnék... megebédeltem. Mennyi? 750 forint. Mennyiii??? Miért, sok? Jaj, dehogy, hogy lenne sok, kétfogásos, bőséges ebédért hol a fenébe fizetsz még 750 forintot? Örömmel fizettem. És még szeretettel is gondolok rájuk. Nem a gasztroélmények csúcsa, de van benne valami valószínűtlen, hogy ilyen hely van, és én ott voltam.