Alföldi túristák Dobogókőn

Ismét fagyos helyen, de nem fagyos hangulatban,a fiam szülinapi ajándéka : az Eötvös Lóránt ház meleg esti menedéke. Bakancslista kívánság .Tavaly januárban felejthetetlen behavazott napokat töltöttünkDobogókőn.
Bár vártuk, hátha ezúttal is lenne olyan szerencsénk, hogy reggelre jó kis porcukor fehérségre ébredjünk.
De ahogy Popper Péter neves pszichológus szokta volt mondani:
"Az életben nem kell mindig jól járni", ezúttal a havas szerencse elkerült bennünket. De mi nem csüggedtünk ezen. Hogy legyen benne valami új és szokatlan, lány gyerkőcünk ötletére fejlámpás esti sétára indulunk. Délután 5 óra: sötét és -6 fok. De a lelkesedés és a kalandvágy kitart, így nekiindulunk, ilyet még úgysem csináltunk.Szó szerint nyakig felöltözve, a fejlámpák fényénél lépkedünk. Hosszúra nyúlt árnyékok mindenütt, a Hold és a Jupiter együtt őrködik az égen.Fejünk felett a majdnem telihold sejtelmes fénye világítja az utat. A szélben sodródó felhők sietősen suhannak előtte. A szél időnként vadul feltámad és nekilódul,az öreg fák nyikorgó hangjával megtöri az erdő csendjét. Már szinte krimibe illő a hangulat.
Az ösvény, amin még sohasem jártunk: a messzességben Pest és a környező települések imbolygó fényeit mutatja. Másnap ugyanitt ellenirányból jövünk: a nappali fényben más arcát mutatja ugyanaz a látkép. A borús felhők ellenére néhol kisüt a nap az előttünk elnyúló hegyvonulatokra: Kevélyek, Hármashatár-hegy, János-hegy. De a Pilis tetején álló Boldog Özséb kilátó elbújik a felhők mögé. A gombák is az avartakaróba burkolóznak fázósan, szegény őzlábgomba megadta magát, kidőlt, ez bizony a gomba halála. Ha már hószerencse nem akadt, de nem lett állati nagy szerencsétlenség sem a hazaúton: rókakoma sietősen somfordál, még időben ér át előttünk a túlsó oldalra.
Köd előttünk, köd utánunk. Kétbükkfa-nyeregről lekanyarodva elolvad a zúzmara világ. Pesten még a Nap is süt ránk.
Hova lett a tél
Csak ajánlani tudom ezt a csodás helyet.