Délibáb

Dobogókő mindig az egyik kedvencem volt. Közel van Budapesthez, pár kilométer autókázás (igen így, hiszen csodás a környezet) és kiszakadhat az ember a nyüzsiből. Míg Pesten éltem, jó párszor megfordultam a környéken, és nagyon szép emlékeket őrzök ezekről. Jártam itt szinte minden évszakban, s mindig lenyűgözött. Így érthető, miért jutott eszembe célállomásként vidékre költözés után is.
A neten keresgetve találtam a Walden Hotelre. Emlékeztem az épületre régebbről, s megörültem, hogy egész elérhető áron találok ott szállást. Nosza, le is foglaltam, gond nélkül megvolt a visszajelzés, s nemsokára eljött az utazás napja is.
Kellemes érzés volt újra látni a környéket. Odatalálni nem egy nagy ügy még annak sem, aki nem járt soha Dobogókőn. Feltűnt a szálloda alakja, s bizsergő érzés fogott el: mintha egy Agatha Christie regényből bukkanna elő. A fával kombinált kő falak az egykori tervező ízlését dicsérik. Megérkezésünkkor sok vendég volt, alig találtunk a szálloda területén parkolót. Ez jó jelnek tűnt. Kedvesen fogadtak bennünket, hamarosan felfele tartottunk a szobáinkba. Az első fekete levessel ekkor kínált meg a sors: a tisztaság nem volt éppen fényes, és nem kaptunk törölközőket. A másik "érdekességgel" az erkélyre kilépve találkoztunk: volt egy üres erkély és kész. Mivel a mellettünk lévő szoba erkélyén éppen székeken pihentek, megkérdeztük őket: ugyan honnan szerezhetnénk mi is ülőalkalmatosságokat. Tanácsukra - még a kicsomagolás előtt - lementem a recepcióra, hogy jelezzem a hiányosságokat. Már kevésbé kedvesen, de normálisan végig hallgattak, s megígérték, nemsokára jönnek és megoldják a problémákat. A törülközők tényleg hamar megjöttek, a takarítást kicsit későbbre kértük - mikor elmegyünk sétálni -, de a székek csak nem akartak megérkezni. Jó fél óra múlva újra szóvá téve a hiányukat, végre kaptunk két-két koszos, udvarról behozott műanyag széket. Felhozták, és kérdezték, hogy jók leszek-e? Mivel már mentünk volna, mondtam, maradjanak. Lemostam, s gondoltam megittuk a fekete levest, most már minden rendben lesz. Nem.
A séta után felkerestük a szálloda szebb napokat is látott éttermét. Talán 3-4 asztalnál ülhettek, de a a pincér elég nehezen akart előkerülni. Az újabb csalódás az étlappal érkezett: alig volt választék, s itt nem 30-40 ételre kell gondolni! Ha jól emlékszem, talán két levesből, s négy második fogásból lehetett választani. Ez utóbbiak közül egy azonnal kiesett. Rendeltünk, sajnos. Az étlap megtekintése után kellett volna felállni, de az ember bízik a kellemes meglepetésekben. Na itt ez nem volt. Az adagok kicsik, íztelenek, és drágák voltak. A "legjobb" a kérdésünkre adott válasz volt, mármint, hogy miért ilyen kicsi a választék? Azt mondta a pincér, hogy amíg ilyen kevés vendég jön, nem éri meg felhozatni az alapanyagokat. A kör bezárult: kevés a vendég, nem rendelnek, így aztán aki mégis ide téved, rossz szájízzel távozik, s nem jön vissza, így még kevesebb vendég lesz, s még kevesebbet rendelnek... Másnap már máshol ebédeltünk, na az jó volt, de ne rohanjunk előre.
A reggeli kellemes meglepetés volt. Friss pékáru, felvágottak, tojás, vagyis a szokásos, de friss volt, mintha nyugaton járna az ember. De csak egyetlen napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy "beboruljon az ég". A másnapi reggelinél, már a belépéskor hiányoztak az illatok, mármint a friss pékáru illata. Nem volt véletlen, hiszen a tegnapi ételek voltak kirakva. Előző napi kenyér, zsemle, felvágott. Borzasztó volt. Persze így kevesebbet fogyaszt a kedves vendég...
A személyzet olyan lelkesedéssel dolgozott, mint akiket órabérben fizetnek. Ott voltak, és kész. Mindenkiről lerítt, hogy máshol szeretne lenni, ez egy nyűg nekik. A takarítás volt az egyik "legmulatságosabb". Ott takarítottak, ahol látszott. Komolyan. :) De mintha nem emelték volna fel a fejüket a padlónál magasabbra, mert a recepció teteje vastagon poros volt, és még feldobott papírgalacsin is "mosolygott" rajta. Sajnálom, hogy nem fotóztam le, érdekes téma lett volna.
Távozásunkkor kedvesen kérdezték, hogy voltunk megelégedve, s kérték: töltsünk ki egy kérdőívet. Kitöltöttük, s jeleztük: nem akarunk újra ott vendégeskedni.
Sajnos akkor egész Dobogókő a pusztulás látványát nyújtotta, nemcsak a Walden. Nyáron bezárt éttermek, pusztuló nagy-szálloda, igénytelenség. Pedig a hely ennél sokkal, de sokkal többet érdemelne, s ez a szálloda meg pláne. Szóval az Agatha Christie hangulatból inkább a krimi, mint a helyszín volt érezhető. :)
Míg ki nem cserélődik a személyzet, addig nem térünk vissza.